Még pár percig ott álltam és próbáltam össze szedni magam, majd megindultam felfelé. Az utam rögtön Zoéhoz vezetett. Elég későn volt, de amint láttam ő csak rám várt.
Az ajtóban állt és vigyorogva fogta meg a kezem és húzott befelé. Leültünk a kanapéra és elkezdett faggatni.
- Mióta ismered Zane-t?
- Amikor beiratkozás volt az egyetemen előttem állt a sorban. Majd az első napon láttam, hogy ott ül a mellettem lévő padban. Aztán egyik nap a kávézó tele volt és ő megkérdezte, hogy leülhet-e mellém, én meg mondtam, hogy persze. És attól kezdve nap, mint nap beszélgetünk, bejön hozzám a munkahelyemre, amint te is láthattad ma. Nagyon aranyos srác. – pirultam bele.
- Ami azt illeti, tényleg kedves, és ahogy láttam az előbbi kis búcsúzást ott lent, úgy gondolom, hogy eléggé tetszel neki. – mondta kaján vigyorral az arcán.
- Nem hinném, szerintem csak barátként tekint rám. – mondtam egy kicsit szomorúan. Jó lett volna elhinni, amit Zoé mond, de elég kevés volt rá az esély.
- Majd meglátjuk… - mondta. Nem értettem mire akar kilyukadni.
- Ezt meg, hogy érted? – néztem rá kíváncsian. – Ugye nem akarsz vele rólam beszélgetni? Akkor megtudná, hogy én róla áradozom neked, és tuti elmenekülne.
- Jajj, ne mondj már ilyen hülyeségeket! Totál rád van kattanva. - Ja gondolom….- mondtam kicsit pesszimista hangon.
Egész este dumáltunk. Rengeteg mindent megtudtam Zaneről. Kezdve a gyerekkori csínyeitől, egészen a mai napig. MINDENT.
Elég furcsa volt, úgy beszélnem neki róla, úgy, hogy ő közben a nővére.
Éjfél is elmúlt már, mire eléggé kiveséztük a témát. Gyorsan összeszedtem a cuccaim és indultam fel a saját lakásomba.
Otthon gyorsan lezuhanyoztam, megmostam a fogam és már mentem is lefeküdni.
A napok rettentő gyorsan teltek. Zane mindennap bejött hozzám a kávézóba és beszélgettünk. 2 hét telt el az első beszélgetés óta
Péntek reggel a telefonra keltem fel. Anyu volt az. Most jutott eszembe, hogy már pár napja nem adtam nekik semmilyen életjelet magamról. Kettőt csörgött, de én már vettem is fel.
- Szerbusz, kislányom. – mondta kicsi éllel a hangjában.
- Szia, anyu! Tudom elfelejtettem írni és hívni is. Ne haragudjak csak sok volt a dolgom. Tudod a suli meg mellette a munka is. – mondtam esdeklő hangon a telefonban.
- Jól van. Semmi baj csak már kezdtünk aggódni érted. Amúgy, hogy vagy? Minden rendben? -Milyen a suli?
- Minden a legnagyobb rendben. Az egyetem egyszerűen fantasztikus. Csak kicsit fárasztó.
Az jó, annyira hiányzol nekünk kincsem. – mondta szomorúan.
- Ti is nekem tudod jól. – mondtam mosolyogva.
- Esetleg reménykedhetünk, hogy mostanában eljössz haza meglátogatni minket?
-Ó anya nem tudom. Most eléggé elfoglalt vagyok. Majd talán az őszi szünetben.
- hát jó, de az még olyan messze van. – már szipogott.
- Anya ígérem, amint lehet, megyek. Viszont most, már mennem kell, majd beszélünk. Szia, szeretlek titeket.
- Oké, mi is szeretünk kicsim. Vigyázz magadra. – azzal letette a telefont.
Még egy ideig feküdtem az ágyban, majd nagy nehezen feltápászkodtam, és kimentem a konyhába. Amíg a kakaó főtt, elmentem arcot mosni. A konyhában felhörpintettem a csokis tejemet, majd lefeküdtem a tévé elé és elkezdtem kapcsolgatni. Mivel semmi érdekes nem volt benne, elő vettem a könyveim és egy kicsit tanultam. Délre végeztem vele. Főztem egy kis ebédet, majd folytattam az olvasást, de immár az általam olyannyira kedvelt vámpíros könyvet. Fél 4kor aztán letusoltam megmostam a hajamat is. Egy törölközőt csavartam magam köré és a hajamat is hasonlóan körbetekertem, majd bemenetem a szobámba és kiválasztottam egy világoskék fűzős felsőt és egy fekete farmert, péntek lévén, tuti nagyobb lesz a forgalom és ilyenkor mindig egy kicsit csinosabban öltözök. Miután ezt megtettem, visszamentem a fürdőbe a hajamat megszárítottam, és kibontva hagytam. Fogat mostam, feldobtam egy alap sminket, felöltöztem, beparfümöztem magam, és már mentem is az ajtóhoz. Felvettem a fekete bőrdzsekit, topánkát és táskát, s már indultam is dolgozni. Nem tudtam, hogy ma is bejön-e Zane. Csak reménykedni tudtam. Annyira jó volt vele lenni, olyankor mindig boldog voltam. Sokat nevettünk, és amikor a szemében néztem, azokba a gyönyörű kékeszöld szempárba úgy éreztem elájulok. Teljesen el tudtam feledkezni a külvilágról. Mire a kávézóhoz értem, nem éreztem mást csak puszta izgalmat. Bementem, átöltöztem és leváltottam Zoét, aki mindössze egy széles mosolyt villantott és már ment is haza. Nem tudtam mire vélni ezt, de úgy döntöttem nem foglalkozom vele.
A vendégek elég szép számmal érkeztek, de Ő csak nem jött. Már teljesen elszontyolodtam. Záráskor azonban egy hideg kezet éreztem a derekamon. Nagyon meg ijedtem, és már fordultam hátra, hogy jól felpofozzam az illetőt. Sajnos csak a hatalmas tasli után vettem észre, hogy Zane áll előttem, és fogja a pofon helyét az arcán.
- Úr isten annyira sajnálom. Azt hittem valami részeg pasi lesz az. Ne haragudj. – néztem rá boci szemekkel közben pedig az arcát simogattam ott ahol az előbb még a kezem helye volt.
- Semmi baj. Most már tudom, hogy nem szabad hangtalanul mögéd lopakodnom. – mosolygott. –Viszont arra gondoltam, hogy elvinnélek vacsorázni, ha van kedved hozzá. Mondjuk, hogy ez valamiféle fájdalomdíj a pofonért. – Még ha nem is ütöttem volna, meg akkor is elmentem volna, minden egyes percet ki akartam használni az együtt töltött időkből.
- Persze, hogy elmegyek. – válaszoltam mosolyogva. Ez a lelkesedés őt is megnevetette.
Meg fogta a vállamat és elindultunk egy hangulatos étterem felé. Amikor elértünk a helyre a szám tátva maradt. Gyönyörű olasz kisvendéglő volt. Szerencse volt, hogy olyan későn jöttünk, mert alig voltak egy-ketten. A pincér egy eldugott asztal felé vezetett majd elvitte a kabátjainkat.
- Milyen italt parancsolnak?- kérdezte udvariasan.
- Én egy narancslét kérek. – mondtam.
- legyen kettő. - nézett fel Zane a pincérre.
- Rendben máris hozom. – azzal ott hagyott minket.
- Nagyon csinos vagy ma. - mondta mosolyogva.
- Köszönöm. – pirultam bele mosolyogva, és lenéztem az asztalra
Ekkor váratlanul megsimogatta az arcom. Az állam alá csúsztatta a kezét és finoman felemelte, majd belefúrta szemét az enyémbe.
- Azt akarom, hogy mindig a szemembe nézz. Imádom, amikor meglátom benne ezt a csillogást, amikor mosolyogsz a szemed olyan gyönyörű. – mondta halkan. Ettől csak még jobban elpirultam. Nem tudtam, honnan ez a hirtelen érzelem áradat, de határozottan tetszett.
Eközben meghozták az italokat, és a pincér felvette a rendelést. Én egy lasagne-t kértem, Zane pedig egy pizzát. Jóízűen megettük a vacsorát majd elindultunk haza. Elég későn volt már, így ismét összebújva tettük meg az utat.
Megálltunk az ajtónál. Ekkor megfogta az kezem és lassan, nagyon lassan közeledni kezdett...
2010. augusztus 22., vasárnap
2010. július 21., szerda
5. fejezet
Csütörtökön a szokottnál is fáradtabban keltem. Lassan kászálódtam ki az ágyból. Feltettem főni egy kávét, közben pedig elmentem megmosni az arcom, hogy kicsit felébredjek. Gondolom nem kell mondanom, hogy mindez hasztalan volt, ám hála isten a kávé megtette hatását. Délelőtt csak tv-ztem, majd délben csináltam egy kis raviolit. Ezek után gondoltam lemegyek a parkba olvasni. Kinéztem, hogy milyen idő van, kicsit fújt a szél, de ezen kívül nem volt hideg. Egy farmernél és egy kötött pulcsinál döntöttem. Gyorsan összekaptam magam és már mentem is. Lekuporodtam egy nagy fa alá és elkezdtem olvasni, fel sem tűnt, hogy egy kicsit elbóbiskoltam. Ijedten kaptam fel a fejem, amikor valami tárgy fejbe talált. Mint utóbb kiderült csak egy frizbi volt. Visszadobtam a gyerekeknek, majd felkeltem. Megnéztem mennyi az idő? Ekkor jött a hidegzuhany már 4.45 volt. Mivel minden fontosabb dolog nálam volt, ami a munkámhoz kell, a parkból egyenesen a munkahely felé vettem az irányt. 5 után pár perccel érkeztem, gyors köszöntem Zoénak és már mentem is öltözni. Leváltottuk egymást, és amikor menni készült hirtelen eszembe jutott miért is voltam tegnap ideges.
- Zoé! – szólítottam meg amikor indult haza.
- Igen?- fordult meg meglepetten.
- Miért nem említetted, hogy a bátyád is arra az egyetemre jár, amire én? – vontam kérdőre. Kicsit meglepődött, de aztán egy kis mosoly jelent meg a szája sarkában.
- Nem gondoltam volna, hogy ez fontos lehet. De te honnan tudod, hogy oda jár? – húzta fel a szemöldökét.
- Van pár közös óránk. – mondtam közömbösen. De neki ez nem volt elég.
- Ja igen ő is mesélt már rólad.
- Oh, igen? És miket mondott? – kérdeztem egy kicsit izgatottan. Ez neki is feltűnt.
- Miért érdekel? Talán tetszik neked? – kérdezte vigyorogva. Na, ez jó... Erre most mit mondjak? Talán azt, hogy hát be kell valljam fülig belezúgtam ? Vagy esetleg tagadjak mindent? De miért is kéne neki hazudnom? Elvileg a legjobb barátnőm.
- Ami azt illeti elég helyes pasi és nagyon rendes is. Jól el tudunk beszélgetni. – pirultam bele a végébe. Nem tudtam, hogy Zane mennyit mondott neki rólam.
- Hát ezzel ő is egyetért. Úgy értem, hogy szerinte is jó el lehet veled dumálni. Meg hát… - kezdett bele, de aztán befejezte. Furdalt a kíváncsiság, hogy mit gondol róla így tovább faggattam.
- Mit mondott pontosan??- tudakoltam.
- háát…
- Ajj, ne kelljen már minden úgy kihúzni belőled. - mondtam neki szemrehányóan, ám ekkor érkezett meg Zane. Zoéra vettem egy szerintem mindent kifejező pillantást, ami rögtön le is esett neki.
- Sziasztok!! – köszönt Zane mosolyogva.
- Szia. - üdvözöltem.
- Szevasz bratyó – köszöntötte Zoé. - Akkor én most megyek is, Niki, ha végeztél csörgess meg. - és már indult is.
- Rendben, és szia. - köszöntem el.
- Valamit megzavartam? – vágott értetlen képet Zane.
- Nem, dehogy is. - mondtam somolyogva. Majd mentem a pulthoz, ahová ő is követett leült a tegnapi helyére. Egész este dumáltunk. Kérdeztem mit csinált ma?! Mondta, hogy volt benn az egyetemen, utána pedig tv-zett.
Ma ismét 10 körül zártam. Megint haza kísért. Este már elég hideg volt, rajtam pedig még mindig csak az a kötött felső volt, amit a park előtt vettem fel, kicsit megremegtem. Zane is megláthatta ezt:
- Fázol? – kérdezte kicsit aggódva.
- Egy kicsit. Tudod lent volt a parkban munka előtt és elaludtam, így nem volt időm haza menni és átöltözni. – mondtam kicsit elvörösödve, ami sötét miatt nem látott.
Jót kuncogott rajta, de levette a bőrdzsekijét és a vállamra terítette. Milyen lovagias gondoltam magamba. Nekem pont egy ilyen pasira van szükségem.
- Köszönöm. – mondtam kis mosoly kíséretében.
- Ez a legkevesebb. – azzal átölelte a derekam és szorosan maga mellé húzott. Így tettük meg a maradék utat hazáig.
Az ajtó előtt elengedett, én pedig levettem magamról a kabátot, bár nem szívesen tettem, hiszen olyan jó illata volt. Oda nyújtottam neki.
- Még egyszer nagyon köszönöm. Van esetleg valami, amivel meghálálhatom? – kérdeztem.
kicsit gondolkodott majd felcsillant a szeme.
- Egy puszit szívesen elfogadok. – és azzal odatartotta elém a pofiját. Nyomtam rá egy nagy cuppanós puszit.
- Ma is jól éreztem magam veled, de most már mennem kell, későn van. – láttam az arcán, hogy egy kicsit csalódott, így rámosolyogtam.
- Rendben. – mondta kicsit sóhajtott, majd odahajolt hozzám és adott 2 puszit. Majd a fülemhez hajolt. A lehelete a nyakamat súrolta, amibe beleborzongtam.
- Jó éjszakát. – suttogta. Majdnem összeestem, annyira jól esett a közelsége.
- Neked is. – mondtam kicsit kábán. Majd megfordult és elment.
- Zoé! – szólítottam meg amikor indult haza.
- Igen?- fordult meg meglepetten.
- Miért nem említetted, hogy a bátyád is arra az egyetemre jár, amire én? – vontam kérdőre. Kicsit meglepődött, de aztán egy kis mosoly jelent meg a szája sarkában.
- Nem gondoltam volna, hogy ez fontos lehet. De te honnan tudod, hogy oda jár? – húzta fel a szemöldökét.
- Van pár közös óránk. – mondtam közömbösen. De neki ez nem volt elég.
- Ja igen ő is mesélt már rólad.
- Oh, igen? És miket mondott? – kérdeztem egy kicsit izgatottan. Ez neki is feltűnt.
- Miért érdekel? Talán tetszik neked? – kérdezte vigyorogva. Na, ez jó... Erre most mit mondjak? Talán azt, hogy hát be kell valljam fülig belezúgtam ? Vagy esetleg tagadjak mindent? De miért is kéne neki hazudnom? Elvileg a legjobb barátnőm.
- Ami azt illeti elég helyes pasi és nagyon rendes is. Jól el tudunk beszélgetni. – pirultam bele a végébe. Nem tudtam, hogy Zane mennyit mondott neki rólam.
- Hát ezzel ő is egyetért. Úgy értem, hogy szerinte is jó el lehet veled dumálni. Meg hát… - kezdett bele, de aztán befejezte. Furdalt a kíváncsiság, hogy mit gondol róla így tovább faggattam.
- Mit mondott pontosan??- tudakoltam.
- háát…
- Ajj, ne kelljen már minden úgy kihúzni belőled. - mondtam neki szemrehányóan, ám ekkor érkezett meg Zane. Zoéra vettem egy szerintem mindent kifejező pillantást, ami rögtön le is esett neki.
- Sziasztok!! – köszönt Zane mosolyogva.
- Szia. - üdvözöltem.
- Szevasz bratyó – köszöntötte Zoé. - Akkor én most megyek is, Niki, ha végeztél csörgess meg. - és már indult is.
- Rendben, és szia. - köszöntem el.
- Valamit megzavartam? – vágott értetlen képet Zane.
- Nem, dehogy is. - mondtam somolyogva. Majd mentem a pulthoz, ahová ő is követett leült a tegnapi helyére. Egész este dumáltunk. Kérdeztem mit csinált ma?! Mondta, hogy volt benn az egyetemen, utána pedig tv-zett.
Ma ismét 10 körül zártam. Megint haza kísért. Este már elég hideg volt, rajtam pedig még mindig csak az a kötött felső volt, amit a park előtt vettem fel, kicsit megremegtem. Zane is megláthatta ezt:
- Fázol? – kérdezte kicsit aggódva.
- Egy kicsit. Tudod lent volt a parkban munka előtt és elaludtam, így nem volt időm haza menni és átöltözni. – mondtam kicsit elvörösödve, ami sötét miatt nem látott.
Jót kuncogott rajta, de levette a bőrdzsekijét és a vállamra terítette. Milyen lovagias gondoltam magamba. Nekem pont egy ilyen pasira van szükségem.
- Köszönöm. – mondtam kis mosoly kíséretében.
- Ez a legkevesebb. – azzal átölelte a derekam és szorosan maga mellé húzott. Így tettük meg a maradék utat hazáig.
Az ajtó előtt elengedett, én pedig levettem magamról a kabátot, bár nem szívesen tettem, hiszen olyan jó illata volt. Oda nyújtottam neki.
- Még egyszer nagyon köszönöm. Van esetleg valami, amivel meghálálhatom? – kérdeztem.
kicsit gondolkodott majd felcsillant a szeme.
- Egy puszit szívesen elfogadok. – és azzal odatartotta elém a pofiját. Nyomtam rá egy nagy cuppanós puszit.
- Ma is jól éreztem magam veled, de most már mennem kell, későn van. – láttam az arcán, hogy egy kicsit csalódott, így rámosolyogtam.
- Rendben. – mondta kicsit sóhajtott, majd odahajolt hozzám és adott 2 puszit. Majd a fülemhez hajolt. A lehelete a nyakamat súrolta, amibe beleborzongtam.
- Jó éjszakát. – suttogta. Majdnem összeestem, annyira jól esett a közelsége.
- Neked is. – mondtam kicsit kábán. Majd megfordult és elment.
2010. július 7., szerda
szomorú vagyok.... :(
Sziasztok...
tudom, hogy ez csak egy kis blog és nem is vagyok jó író, mert tényleg nem vagyok, viszont szomorú vagyok, hogy semmilyen visszajelzést nem adtok, hogy milyenek az ÚJ fejezetek.
Így nem tudom érdemes-e folytatnom :/
tudom, hogy ez csak egy kis blog és nem is vagyok jó író, mert tényleg nem vagyok, viszont szomorú vagyok, hogy semmilyen visszajelzést nem adtok, hogy milyenek az ÚJ fejezetek.
Így nem tudom érdemes-e folytatnom :/
2010. július 5., hétfő
4. fejezet
Ő nem volt más, mint az a srác, aki a beiratkozásnál előttem állt. Amilyen ügyes vagyok pont beestem a székembe, amin ő jót mulatott. Ja, elfelejtettem említeni, hogy a mellettem lévő padban ül? Vetettem rá egy szúrós pillantást, amin még jobban kuncogott. Ekkor lépett be a professzor.
Az óra elég unalmas volt, rengeteget jegyzeteltem, és örömmel vettem tudomásul, hogy a jó hátsójú srác folyton engem nézett. Miután a suliban végeztem, beugrottam a barátnőmhöz a kávézóba, megittam egy csésze kávét miközben mindent elmeséltem neki az egyetemről. Végig kíváncsian figyelt. Ma 4kor végzett így megvártam, mivel eldöntöttünk elmegyünk kicsit shoppingolni. Este hulla fáradtan és 4 szatyorral tértünk haza. Bejött hozzám kicsit még beszélgettünk, majd mivel ő is fáradt volt elváltunk. Lezuhanyoztam és mentem is aludni. Másnap kicsit későn ébredtem, így kapkodva készülődtem reggel, aminek meg is lett az eredménye, a szempillaspirált háromszor félrekentem, aztán eldöntöttem, hogy inkább ma kihagyom. Felöltöztem és már mentem is a suli felé. Még épp a prof előtt értem be a terembe, gyorsan leültem, de nem kerülte el a figyelmem, hogy a srác a szeme sarkából megint engem néz. Óra után kimentem, hogy vegyek valami innivalót. Egy narancslé mellett döntöttem és leültem vele az utolsó üres asztalhoz, kicsit elkalandoztam, amikor azt éreztem. Hogy valaki megérinti a vállamat. Meg lepődöttségemben kitátottam szám, mikor megláttam, hogy Ő fogja a vállam, ezt észrevehette, mert kis mosoly jelent meg a szája sarkában.
- Szia! Bocsi nem akarlak zavarni, csak nem tudtam hova üljek, és amikor megláttalak, gondoltam leülök ide, hogyha már úgyis van egy közös óránk. Remélem nem gond. – Én csak néztem rá tátott szájjal, majd egy pillanat múlva rendeztem a kifejezésem és egy aprót bólintottam. Leült, egy pár percig néma csönd volt, amit ő tört meg.
- Megkérdezhetem mi a neved?- kérdezte azzal az aranyos mosolyával.
- Nikoletta Kunsági.- mondtam.
-Áhh nagyon örülök, engem Zane Benettnek hívnak. - nyújtotta a jobb kezét. Kezet ráztunk, majd elkezdtünk beszélgetni. Mondtam neki h Magyarországról jöttem ide tanulni. Ez a téma nagyon érdekelte, ám a mi kis szünetünk is véget ért. Megbeszéltük, hogy holnap még folytatjuk, majd mindketten visszamentünk a termeinkbe. Sajnos aznap már nem láttam többet.
Otthon egész délután rajta járt a fejem, újra végig pörgettem a beszélgetésünket. Azon elmélkedtem, hogy vajon miért pont mellém akart leülni? Voltak ott még üres helyek. Vajon tetszem neki? Vagy csak úgy gondolta, hogy szerez pár új barátot?
Este aztán hamar benyomtam a szunyát. Másnap a suliban is sokat dumáltunk ismerkedtünk. Kérdezte, hogy ráérek-e csütörtök délután, de sajnos nekem akkor már dolgoznom kell. Mondtam, neki, hogy nyugodtan jöjjön el a kávézóban. Megadtuk egymásnak a számunkat, majd elköszöntünk és elindultunk mindketten haza.
Este teljesen be voltam zsongva, nagyon tetszett nekem a személyisége, nagyon közvetlen volt velem, és nem utolsó sorban eszméletlen jóképű volt.
A kávézóbab nem volt nagy a forgalom, így eléggé untam magam, amikor hirtelen Ő tűnt fel az ajtóban. Úgy éreztem a szívem mindjárt kiugrik a helyéről. Körbe nézett, és amikor észrevett elmosolyodott és elindult a pult felé. A mosolyától éreztem, hogy az arcom színe átmegy vörösbe, ami csak még jobban tetszett neki. Amint odaért leült az egyik székre.
- Szia! – mondta teli vigyorral.
- Szia. - köszöntem én is.
- Nem gondoltam volna, hogy te is itt dolgozol. – ezt nem érettem így rákérdeztem.
- Miért kit ismersz még innen?
- A testvérem is itt dolgozik, Zoé. Nem tudom ismered-e? – Hogy miííí? Neki Zoé a testvére? Tudtam, hogy van neki egy fiú testvére, de nem gondoltam volna, hogy pont Zane.
- Ami azt illeti nagyon is jól ismerem, egy házban lakunk, és nagyon jó barátnők vagyunk. De téged még nem láttalak a házban!- meséltem neki kicsit ledöbbenve.
- Azt nem is csodálom mivel én is egyedül lakom nem messze innen.
- Ó az mindjárt más. – nagyon örültem ennek, viszont kicsit mérges is voltam barátnőmre, hogy nem mondta, hogy ilyen jó pasi a testvére.
Este sokat beszélgettünk még, amint volt egy kis időm, leültem én is mellé és tovább folytattuk az ismerkedést.
Egészen 10-ig maradt. Mikor becsuktam a boltot, odafordultam hozzá és együtt indultunk meg hazafelé, mert mondta, hogy nem engedi, hogy egyedül menjek haza.
amikor elértünk az ajtóig szembe fordultam vele. Láttam a szemében, hogy vacilál.
- Na, akkor én felmegyek, mert elég fáradt vagyok. – mondtam, hogy oldjam picit a feszültséget, amit a csönd hozott létre közöttünk.
- Rendben. Nagyon örülök, hogy jobban megismertelek. Jó éjszakát. - mondta és adott két puszit az arcomra. Amikor ajaki hozzáértek az arcomhoz éreztem azt a bizonyos bizsergést, és nagyon jól esett. Én is viszonoztam a puszikat, majd elváltunk egymástól.
- Neked is, és jó volt veled beszélgetni.
- Ha nem lenne gond, akkor holnap is beugranék a kávézóba és akkor tudnánk folytatni.
- Az jó lenne. – mondtam majd megfordultam és elindultam az ajtó felé. Még egyszer visszafordultam és integettem neki, amit ő is viszonzott, majd felmentem. Mikor becsuktam az ajtót és lecsúsztam előtte a földön. Nagyon boldog voltam. El sem tudtam képzelni mivel érdemeltem ki, hogy ő pont rám figyelt fel.
Kb. 5 percet ülhettem így, amikor meghallottam, hogy rezeg a telefonom, ami azt jelenti, hogy sms jött. Amikor megláttam a nevet a kijelzőn széles vigyor terült el az arcomon. Zanetől jött az üzenet:
”Szia! Nagyon jól éreztem magam ma. Jó éjszakát még egyszer. Üdv: Zane :D”
Még párszor elolvastam, majd elmentem fürdeni és lefeküdtem aludni. Vagyis inkább gondolkoztam, mint sem hogy aludtam volna. Olyan hajnali 1 körül aztán lecsukódtak a szemeim.
Az óra elég unalmas volt, rengeteget jegyzeteltem, és örömmel vettem tudomásul, hogy a jó hátsójú srác folyton engem nézett. Miután a suliban végeztem, beugrottam a barátnőmhöz a kávézóba, megittam egy csésze kávét miközben mindent elmeséltem neki az egyetemről. Végig kíváncsian figyelt. Ma 4kor végzett így megvártam, mivel eldöntöttünk elmegyünk kicsit shoppingolni. Este hulla fáradtan és 4 szatyorral tértünk haza. Bejött hozzám kicsit még beszélgettünk, majd mivel ő is fáradt volt elváltunk. Lezuhanyoztam és mentem is aludni. Másnap kicsit későn ébredtem, így kapkodva készülődtem reggel, aminek meg is lett az eredménye, a szempillaspirált háromszor félrekentem, aztán eldöntöttem, hogy inkább ma kihagyom. Felöltöztem és már mentem is a suli felé. Még épp a prof előtt értem be a terembe, gyorsan leültem, de nem kerülte el a figyelmem, hogy a srác a szeme sarkából megint engem néz. Óra után kimentem, hogy vegyek valami innivalót. Egy narancslé mellett döntöttem és leültem vele az utolsó üres asztalhoz, kicsit elkalandoztam, amikor azt éreztem. Hogy valaki megérinti a vállamat. Meg lepődöttségemben kitátottam szám, mikor megláttam, hogy Ő fogja a vállam, ezt észrevehette, mert kis mosoly jelent meg a szája sarkában.
- Szia! Bocsi nem akarlak zavarni, csak nem tudtam hova üljek, és amikor megláttalak, gondoltam leülök ide, hogyha már úgyis van egy közös óránk. Remélem nem gond. – Én csak néztem rá tátott szájjal, majd egy pillanat múlva rendeztem a kifejezésem és egy aprót bólintottam. Leült, egy pár percig néma csönd volt, amit ő tört meg.
- Megkérdezhetem mi a neved?- kérdezte azzal az aranyos mosolyával.
- Nikoletta Kunsági.- mondtam.
-Áhh nagyon örülök, engem Zane Benettnek hívnak. - nyújtotta a jobb kezét. Kezet ráztunk, majd elkezdtünk beszélgetni. Mondtam neki h Magyarországról jöttem ide tanulni. Ez a téma nagyon érdekelte, ám a mi kis szünetünk is véget ért. Megbeszéltük, hogy holnap még folytatjuk, majd mindketten visszamentünk a termeinkbe. Sajnos aznap már nem láttam többet.
Otthon egész délután rajta járt a fejem, újra végig pörgettem a beszélgetésünket. Azon elmélkedtem, hogy vajon miért pont mellém akart leülni? Voltak ott még üres helyek. Vajon tetszem neki? Vagy csak úgy gondolta, hogy szerez pár új barátot?
Este aztán hamar benyomtam a szunyát. Másnap a suliban is sokat dumáltunk ismerkedtünk. Kérdezte, hogy ráérek-e csütörtök délután, de sajnos nekem akkor már dolgoznom kell. Mondtam, neki, hogy nyugodtan jöjjön el a kávézóban. Megadtuk egymásnak a számunkat, majd elköszöntünk és elindultunk mindketten haza.
Este teljesen be voltam zsongva, nagyon tetszett nekem a személyisége, nagyon közvetlen volt velem, és nem utolsó sorban eszméletlen jóképű volt.
A kávézóbab nem volt nagy a forgalom, így eléggé untam magam, amikor hirtelen Ő tűnt fel az ajtóban. Úgy éreztem a szívem mindjárt kiugrik a helyéről. Körbe nézett, és amikor észrevett elmosolyodott és elindult a pult felé. A mosolyától éreztem, hogy az arcom színe átmegy vörösbe, ami csak még jobban tetszett neki. Amint odaért leült az egyik székre.
- Szia! – mondta teli vigyorral.
- Szia. - köszöntem én is.
- Nem gondoltam volna, hogy te is itt dolgozol. – ezt nem érettem így rákérdeztem.
- Miért kit ismersz még innen?
- A testvérem is itt dolgozik, Zoé. Nem tudom ismered-e? – Hogy miííí? Neki Zoé a testvére? Tudtam, hogy van neki egy fiú testvére, de nem gondoltam volna, hogy pont Zane.
- Ami azt illeti nagyon is jól ismerem, egy házban lakunk, és nagyon jó barátnők vagyunk. De téged még nem láttalak a házban!- meséltem neki kicsit ledöbbenve.
- Azt nem is csodálom mivel én is egyedül lakom nem messze innen.
- Ó az mindjárt más. – nagyon örültem ennek, viszont kicsit mérges is voltam barátnőmre, hogy nem mondta, hogy ilyen jó pasi a testvére.
Este sokat beszélgettünk még, amint volt egy kis időm, leültem én is mellé és tovább folytattuk az ismerkedést.
Egészen 10-ig maradt. Mikor becsuktam a boltot, odafordultam hozzá és együtt indultunk meg hazafelé, mert mondta, hogy nem engedi, hogy egyedül menjek haza.
amikor elértünk az ajtóig szembe fordultam vele. Láttam a szemében, hogy vacilál.
- Na, akkor én felmegyek, mert elég fáradt vagyok. – mondtam, hogy oldjam picit a feszültséget, amit a csönd hozott létre közöttünk.
- Rendben. Nagyon örülök, hogy jobban megismertelek. Jó éjszakát. - mondta és adott két puszit az arcomra. Amikor ajaki hozzáértek az arcomhoz éreztem azt a bizonyos bizsergést, és nagyon jól esett. Én is viszonoztam a puszikat, majd elváltunk egymástól.
- Neked is, és jó volt veled beszélgetni.
- Ha nem lenne gond, akkor holnap is beugranék a kávézóba és akkor tudnánk folytatni.
- Az jó lenne. – mondtam majd megfordultam és elindultam az ajtó felé. Még egyszer visszafordultam és integettem neki, amit ő is viszonzott, majd felmentem. Mikor becsuktam az ajtót és lecsúsztam előtte a földön. Nagyon boldog voltam. El sem tudtam képzelni mivel érdemeltem ki, hogy ő pont rám figyelt fel.
Kb. 5 percet ülhettem így, amikor meghallottam, hogy rezeg a telefonom, ami azt jelenti, hogy sms jött. Amikor megláttam a nevet a kijelzőn széles vigyor terült el az arcomon. Zanetől jött az üzenet:
”Szia! Nagyon jól éreztem magam ma. Jó éjszakát még egyszer. Üdv: Zane :D”
Még párszor elolvastam, majd elmentem fürdeni és lefeküdtem aludni. Vagyis inkább gondolkoztam, mint sem hogy aludtam volna. Olyan hajnali 1 körül aztán lecsukódtak a szemeim.
2010. június 30., szerda
3. fejezet
Amikor haza értem megnéztem, az órarendemet, és örömmel konstatáltam, hogy hétfőtől-szerdáig vannak óráim, általában reggel 8-tól 1-ig. Felvettem az asztalról a könyvek listáját, amit feltétlen be kell szereznem, és el is indultam a könyves boltba, hogy megvegyem őket.
A lépcsőházban Zoéval találkoztam, éppen most indult dolgozni. Egy közeli kávézóban volt pincér, nagyon szerette a munkáját. A múltkor beszéltünk, hogy megkérdezi a főnökét nem lenne-e szüksége még egy kisegítőre, mivel valamiből nekem is meg kell majd élnem.
Mondta Zoé, hogy ma mindenféleképpen megkérdezi. Az ajtóban elváltunk mivel ő jobbra én pedig balra indultam. Körülbelül 20 perc séta után találtam is egy ígéretesnek tűnő boltot. Amint beléptem tátott szájjal figyeltem, hogy mennyi könyv van mindenütt. Gyorsan összeszedtem a számomra fontos darabokat, és mentem is fizetni. Mivel elég meleg volt, úgy döntöttem lemegyek egy kicsit a parkba és olvasok. Leültem egy padra és alaposan belemerültem a lányok számára mostanában oly kedvelt vámpíros könyvbe. Csak akkor vettem észre, hogy mennyire eltelt az idő, amikor felemeltem a fejem a könyv mögül és láttam, hogy besötétedett. Hazamentem főztem magamnak egy kis teát valamint megkentem egy kenyeret vajjal és leültem tv-t nézni. 10 körül kezdtem elálmosodni, így gyorsan lefürödtem, megmostam a fogam és már dőltem is be az ágyba, ahol hamar elnyomott az álom.
Reggel 9 körül kelhettem, még volt egy hét a suli kezdésig. Épp a kakaót főztem, amikor valaki csengetett, az ajtó előtt nem más állt, mint Zoé. Azért jött, hogy elmondja, a főnöke örömmel venné, ha valamelyik nap be tudnék ugrani, hogy megbeszéljük a munkával kapcsolatos részleteket. Mondtam neki, hogy ma akkor mindenképp benézek. Elköszöntünk majd visszaültem, hogy megigyam a meleg italomat. Megmostam az arcom, fogat mostam majd a szekrényem elé álltam, és azon tűnődtem, hogy melyik ruha illene legjobban egy ilyen alaklomra. Végül egy fekete farmer, és egy csinos fehér blúz mellett döntöttem, hozzá pedig a fekete magas sarkú, amit még Magyarországon vettem. Gyorsan felöltöztem, feldobtam egy alap sminket, ami alapozóból, szempillaspirálból, és egy kevés ajakfényből állt. A hajamat megfésültem és hagytam, hogy a lágy hullámok szabadon omoljanak a vállamra. Fél óra múlva már az ajtóban toporogtam és a kulcsaimat kerestem, még gyorsan felvettem a fekete bőrdzsekim és már indultam is kifelé. A kávézó 3 saroknyira volt tőlünk és 20 perc séta után oda is értem. Bementem, üdvözöltem barátnőmet, majd mondta, hogy menjek hátra, mert a főnöknek ott van az irodája. Bekopogtam egy ajtón.
- Igen? – kérdezte egy középidős férfihang.
- Nikolett Kunsági vagyok és az állás miatt jöttem.
- Ó igen fáradjon beljebb. - ekkor már az ajtóban állt ő is és udvariasan kitárta előttem. Az irodában nem volt sok minden. Egy barna fa asztal volt középen egy bőr székkel mögötte, engem pedig a másik oldalon álló székekhez invitált. Leültem majd megbeszéltük, hogy melyik napokon kéne dolgoznom, és mikor.
- Csütörtöktől kéne dolgoznia vasárnapig. A műszakja délután 5-től este 10ig tart. - megbeszéltük, hogy mi lenne a dolgom, majd felálltunk és elköszöntünk. Odakint még egy kicsit leültem Zoéval beszélgetni, aztán pedig indultam haza.
Otthon kicsit kitakarítottam majd leültem a gép elé és válaszoltam az e-mailekre. Délután csináltam egy kis rakott krumplit majd leültem tv-zni. Az elkövetkezendő 2 napom is hasonlóan telt. Csütörtökön korán kidobott az ágy, lehet, hogy ez az izgalom miatt van, amit az új munkahely váltott ki belőlem. Megittam az szokásos kakaót majd fogat mostam, és elmentem bevásárolni. 11-re értem haza, nekiálltam az ebédnek. Mikor elkészültem megettem, majd elmosogattam. 1-kor úgy gondoltam, hogy mag van időm egy kicsit pihenni, így elnyúltam a kanapén és hamar el is aludtam. 4-kor ébredtem meg, ledöbbentem, hogy ennyire elment az idő, gyorsan felöltöztem (farmer, fekete V kivágású felső), kisminkeltem magam egy kicsit. A telefonomat és a pénztárcám bele tettem egy táskába, majd felvettem a fekete tutyimat és már indultam is. % előtt 10 perccel értem oda a kávézóhoz, gyorsan felvettem a kis fekete kötényt, amin a kávézó logója volt és már mentem is leváltani Zoé-t. Ő még maradt egy kicsit segíteni, de 6körül teljesen egyedül hagyott. Az este elég hamar eltelt, mivel nem volt nagy a forgalom. 10 után pár perccel bezártam és elindultam haza. Amint beestem az ajtón lezuhanyoztam és már bújtam is az ágyba, hogy kialudjam magam. A következő pár nap is gyorsan elment, és azon kaptam magam, hogy az egyetem felé igyekszem. Amikor beértem a terembe, kicsit ledöbbentem, egy váratlan „ismerőssel” találtam szemben magam.
nagyon köszönöm az eddigi megjegyzéseket. el sem tudjátok képzelni mennyire jól esik, mivel eddig csak a közeli barátnőimnek mutattam a történetet.
A lépcsőházban Zoéval találkoztam, éppen most indult dolgozni. Egy közeli kávézóban volt pincér, nagyon szerette a munkáját. A múltkor beszéltünk, hogy megkérdezi a főnökét nem lenne-e szüksége még egy kisegítőre, mivel valamiből nekem is meg kell majd élnem.
Mondta Zoé, hogy ma mindenféleképpen megkérdezi. Az ajtóban elváltunk mivel ő jobbra én pedig balra indultam. Körülbelül 20 perc séta után találtam is egy ígéretesnek tűnő boltot. Amint beléptem tátott szájjal figyeltem, hogy mennyi könyv van mindenütt. Gyorsan összeszedtem a számomra fontos darabokat, és mentem is fizetni. Mivel elég meleg volt, úgy döntöttem lemegyek egy kicsit a parkba és olvasok. Leültem egy padra és alaposan belemerültem a lányok számára mostanában oly kedvelt vámpíros könyvbe. Csak akkor vettem észre, hogy mennyire eltelt az idő, amikor felemeltem a fejem a könyv mögül és láttam, hogy besötétedett. Hazamentem főztem magamnak egy kis teát valamint megkentem egy kenyeret vajjal és leültem tv-t nézni. 10 körül kezdtem elálmosodni, így gyorsan lefürödtem, megmostam a fogam és már dőltem is be az ágyba, ahol hamar elnyomott az álom.
Reggel 9 körül kelhettem, még volt egy hét a suli kezdésig. Épp a kakaót főztem, amikor valaki csengetett, az ajtó előtt nem más állt, mint Zoé. Azért jött, hogy elmondja, a főnöke örömmel venné, ha valamelyik nap be tudnék ugrani, hogy megbeszéljük a munkával kapcsolatos részleteket. Mondtam neki, hogy ma akkor mindenképp benézek. Elköszöntünk majd visszaültem, hogy megigyam a meleg italomat. Megmostam az arcom, fogat mostam majd a szekrényem elé álltam, és azon tűnődtem, hogy melyik ruha illene legjobban egy ilyen alaklomra. Végül egy fekete farmer, és egy csinos fehér blúz mellett döntöttem, hozzá pedig a fekete magas sarkú, amit még Magyarországon vettem. Gyorsan felöltöztem, feldobtam egy alap sminket, ami alapozóból, szempillaspirálból, és egy kevés ajakfényből állt. A hajamat megfésültem és hagytam, hogy a lágy hullámok szabadon omoljanak a vállamra. Fél óra múlva már az ajtóban toporogtam és a kulcsaimat kerestem, még gyorsan felvettem a fekete bőrdzsekim és már indultam is kifelé. A kávézó 3 saroknyira volt tőlünk és 20 perc séta után oda is értem. Bementem, üdvözöltem barátnőmet, majd mondta, hogy menjek hátra, mert a főnöknek ott van az irodája. Bekopogtam egy ajtón.
- Igen? – kérdezte egy középidős férfihang.
- Nikolett Kunsági vagyok és az állás miatt jöttem.
- Ó igen fáradjon beljebb. - ekkor már az ajtóban állt ő is és udvariasan kitárta előttem. Az irodában nem volt sok minden. Egy barna fa asztal volt középen egy bőr székkel mögötte, engem pedig a másik oldalon álló székekhez invitált. Leültem majd megbeszéltük, hogy melyik napokon kéne dolgoznom, és mikor.
- Csütörtöktől kéne dolgoznia vasárnapig. A műszakja délután 5-től este 10ig tart. - megbeszéltük, hogy mi lenne a dolgom, majd felálltunk és elköszöntünk. Odakint még egy kicsit leültem Zoéval beszélgetni, aztán pedig indultam haza.
Otthon kicsit kitakarítottam majd leültem a gép elé és válaszoltam az e-mailekre. Délután csináltam egy kis rakott krumplit majd leültem tv-zni. Az elkövetkezendő 2 napom is hasonlóan telt. Csütörtökön korán kidobott az ágy, lehet, hogy ez az izgalom miatt van, amit az új munkahely váltott ki belőlem. Megittam az szokásos kakaót majd fogat mostam, és elmentem bevásárolni. 11-re értem haza, nekiálltam az ebédnek. Mikor elkészültem megettem, majd elmosogattam. 1-kor úgy gondoltam, hogy mag van időm egy kicsit pihenni, így elnyúltam a kanapén és hamar el is aludtam. 4-kor ébredtem meg, ledöbbentem, hogy ennyire elment az idő, gyorsan felöltöztem (farmer, fekete V kivágású felső), kisminkeltem magam egy kicsit. A telefonomat és a pénztárcám bele tettem egy táskába, majd felvettem a fekete tutyimat és már indultam is. % előtt 10 perccel értem oda a kávézóhoz, gyorsan felvettem a kis fekete kötényt, amin a kávézó logója volt és már mentem is leváltani Zoé-t. Ő még maradt egy kicsit segíteni, de 6körül teljesen egyedül hagyott. Az este elég hamar eltelt, mivel nem volt nagy a forgalom. 10 után pár perccel bezártam és elindultam haza. Amint beestem az ajtón lezuhanyoztam és már bújtam is az ágyba, hogy kialudjam magam. A következő pár nap is gyorsan elment, és azon kaptam magam, hogy az egyetem felé igyekszem. Amikor beértem a terembe, kicsit ledöbbentem, egy váratlan „ismerőssel” találtam szemben magam.
nagyon köszönöm az eddigi megjegyzéseket. el sem tudjátok képzelni mennyire jól esik, mivel eddig csak a közeli barátnőimnek mutattam a történetet.
2010. június 17., csütörtök
2. fejezet
Két nap alatt nagyjából sikerült kipakolnom a ruhákat és a fontosabb könyveket is. Még első nap elmentem bevásárolni, hogy feltöltsem a hűtőmet. A boltban annyira be voltam zsongva, hogy nem figyeltem merre megyek, így történhetett meg, hogy neki mentem , egy kb velem egy idős lányba. Sűrű bocsánatkérések közepette szedtem össze a földre hullott dolgainkat, amit a „baleset közben ejtettünk el. Amikor már az utolsó doboznál tartottam észrevettem, hogy neki is kinder penguin van a kosarában.
- Látom, szereted a tejes dolgokat. - mondtam, mikor visszaadtam a kezébe a kosarat.
- Igen egyszerűen imádom, ez a kedvencem. A csokis piskóta bevonva csokival. – mesélte teljesen átszellemülten, amin jót kuncogtam.
- Nekem is ez a favouritom. Szia. Nikolett Kunsági, de hívj csak Nikinek. – nyújtottam a kezem.
- Zoé Bennett –és kezet ráztunk. – Ha jól hallom a hangodon, te nem vagy idevalósi?!
- Jó meglátás. Magyarországról költöztem ide pár napja, itt fogok tanulni az egyetemen psichológus szakon. És te? Te itt laksz?
- Igen kétutcányira lakom, egy lakásban, csak egy kis nasiért ugrottam le.
- Én is kétutcányira lakom, véletlen nem egy sárga színű házban van a lakásod?
- Deeee. Micsoda véletlen. Örülök, hogy megismerhetlek, ha gondolod, hazakísérlek, és ha utána van kedved, elmehetnénk városnézésre is.
- Áá ez remekül hangzik, akkor gyere, menjünk fizetni.
Kifizettük, amit vettünk és már indultunk is vissza a házhoz. Az ajtónál megbeszéltük, hogy 15 perc múlva találkoztunk ugyan itt. Gyorsan felszaladtam bepakoltam a hűtőbe, és már rohantam is vissza. Annyira feldobott ez az új ismeretség, hogy énekelve szeltem a lépcsőfokokat. Amikor leértem ő már ott várt.
Megnéztünk minden híres épületet, és még az óriáskerékre is felültünk. Elég későn értünk haza, de annyit beszélgettünk és olyan sok mindent megtudtunk egymásról, hogy úgy döntöttünk nálam folytatjuk a beszélgetést két bögre kakaó mellett.
Hajnalig dumáltunk, mikor már mindkettőnk szemhéja elnehezedett. Mondtam, hogy maradjon, de mivel csak 1 emelet választ el minket, inkább haza ment. Én gyorsan lefürödtem és már aludtam is. Így teltek a napjaink. 2 hét után eljött az egyetemi beiratkozás időpontja is. Nagyon izgatott voltam, 10-kor kezdődött, de én már 7-kor kipattantam az ágyból, csináltam egy csésze kakaót, ettem egy szelet lekváros kenyeret. Ezek után elmentem fogat mosni, majd mikor ezzel is végeztem és még mindig csak fél 8 volt úgy gondoltam leülök egy kicsit a laptophoz, megnézni az e-maileket. Volt belőle jócskán, leginkább anyutól, amelyekre gyorsan válaszoltam. Boldogan észleltem, hogy már háromnegyed 9 is elmúlt. Oda álltam a szekrény elé és azon gondolkoztam mit is kéne felvenni. Végül egy megszokott kék farmer és egy kockás ing mellett döntöttem, hozzá egy fekete topánka. Összeszedtem minden fontos iratot és már indultam is az egyetem felé. 10 perc alatt odaértem. De döbbentem torpantam meg, amikor megláttam az előttem álló sort. Rengeteg diák volt már itt, én egy srác mögé álltam, akinek rövid fekete haja volt. Egy fekete farmert, fekete cipőt és egy kockás inget viselt. Lehet, hogy kicsit ciki volt, amit tettem, de megnéztem a hátsó felét is, és hát örömmel mondom h nagyon jó fenék tulajdonosa volt.
Az egész délelőttöt ott töltöttem. Már nagyon fájt a lábam és meleg is volt. Biztos volt már 1 óra mire én következtem felvettem az óráimat a könyvek listáját is megkaptam. Hogy mit kell beszereznem, és elindultam haza.
- Látom, szereted a tejes dolgokat. - mondtam, mikor visszaadtam a kezébe a kosarat.
- Igen egyszerűen imádom, ez a kedvencem. A csokis piskóta bevonva csokival. – mesélte teljesen átszellemülten, amin jót kuncogtam.
- Nekem is ez a favouritom. Szia. Nikolett Kunsági, de hívj csak Nikinek. – nyújtottam a kezem.
- Zoé Bennett –és kezet ráztunk. – Ha jól hallom a hangodon, te nem vagy idevalósi?!
- Jó meglátás. Magyarországról költöztem ide pár napja, itt fogok tanulni az egyetemen psichológus szakon. És te? Te itt laksz?
- Igen kétutcányira lakom, egy lakásban, csak egy kis nasiért ugrottam le.
- Én is kétutcányira lakom, véletlen nem egy sárga színű házban van a lakásod?
- Deeee. Micsoda véletlen. Örülök, hogy megismerhetlek, ha gondolod, hazakísérlek, és ha utána van kedved, elmehetnénk városnézésre is.
- Áá ez remekül hangzik, akkor gyere, menjünk fizetni.
Kifizettük, amit vettünk és már indultunk is vissza a házhoz. Az ajtónál megbeszéltük, hogy 15 perc múlva találkoztunk ugyan itt. Gyorsan felszaladtam bepakoltam a hűtőbe, és már rohantam is vissza. Annyira feldobott ez az új ismeretség, hogy énekelve szeltem a lépcsőfokokat. Amikor leértem ő már ott várt.
Megnéztünk minden híres épületet, és még az óriáskerékre is felültünk. Elég későn értünk haza, de annyit beszélgettünk és olyan sok mindent megtudtunk egymásról, hogy úgy döntöttünk nálam folytatjuk a beszélgetést két bögre kakaó mellett.
Hajnalig dumáltunk, mikor már mindkettőnk szemhéja elnehezedett. Mondtam, hogy maradjon, de mivel csak 1 emelet választ el minket, inkább haza ment. Én gyorsan lefürödtem és már aludtam is. Így teltek a napjaink. 2 hét után eljött az egyetemi beiratkozás időpontja is. Nagyon izgatott voltam, 10-kor kezdődött, de én már 7-kor kipattantam az ágyból, csináltam egy csésze kakaót, ettem egy szelet lekváros kenyeret. Ezek után elmentem fogat mosni, majd mikor ezzel is végeztem és még mindig csak fél 8 volt úgy gondoltam leülök egy kicsit a laptophoz, megnézni az e-maileket. Volt belőle jócskán, leginkább anyutól, amelyekre gyorsan válaszoltam. Boldogan észleltem, hogy már háromnegyed 9 is elmúlt. Oda álltam a szekrény elé és azon gondolkoztam mit is kéne felvenni. Végül egy megszokott kék farmer és egy kockás ing mellett döntöttem, hozzá egy fekete topánka. Összeszedtem minden fontos iratot és már indultam is az egyetem felé. 10 perc alatt odaértem. De döbbentem torpantam meg, amikor megláttam az előttem álló sort. Rengeteg diák volt már itt, én egy srác mögé álltam, akinek rövid fekete haja volt. Egy fekete farmert, fekete cipőt és egy kockás inget viselt. Lehet, hogy kicsit ciki volt, amit tettem, de megnéztem a hátsó felét is, és hát örömmel mondom h nagyon jó fenék tulajdonosa volt.
Az egész délelőttöt ott töltöttem. Már nagyon fájt a lábam és meleg is volt. Biztos volt már 1 óra mire én következtem felvettem az óráimat a könyvek listáját is megkaptam. Hogy mit kell beszereznem, és elindultam haza.
2010. június 15., kedd
1. fejezet
Szokványos 19 éves lány vagyok tele álmokkal. Tavaly végeztem a gimnáziumba és most, hogy kiderült felvettek a londoni egyetemre, érzem h minden meg fog változni. Nem bánom, hogy itt kell hagynom mindent, talán csak a családom fog hiányozni, de sokszor fogok hazajönni látogatóba.
Még egy hét volt az utazásig. Angliában már minden el volt intézve, tekintve a jó anyagi helyzetünket apa megajándékozott egy gyönyörű lakással, ami London szívében van, nem messze az egyetemtől. Első látásra beleszeretettem, gyönyörű 2 szobás lakás nagy erkéllyel a tetőtéren.
6.50-kor már ott toporogtam a bejáratnál és sehol nem láttam senkit. 7 után pár perccel aztán befutott a csapat, élen Lucával és a pasijával. Imádtam őket, annyira édesek voltak, még a gimiben ismerkedtek meg és azóta elválaszthatatlanok. Mikor végre mindenki ideért bementünk és kezdetét vette a nagy búcsúbeszélgetés. Mindenki jó utat kívánt és mondták h amilyen sűrűn csak lehet, látogassam meg őket.
Ahogy korábban sejtettem kávézás után elmentünk egy buliba. Hajnali 3kor úgy gondoltam, hogy ideje lenne indulni, a többség velem tartott, de voltak, akik még maradtak. A kijáratnál aztán elköszöntünk mindenkit megöleltem. Luca szipogva jött oda hozzám.
- Nem akarom, hogy elmenj, annyira fogsz hiányozni. Kivel fogom péntekenként a Jerry Springer Show-t nézni?- hát igen még 3 éve egyik pénteken rájöttünk milyen jó buli jerry-t nézni és közben webcamozni. - Nagyon fogsz hiányozni. Amilyen sűrűn csak tudsz, hívj.
- Megígérem. Te is hiányozni fogsz nekem és amint van valami hír csörgök. Na, sziasztok.
4-re estem haza, annyira fáradt voltam h csak levetkőztem és már dőltem is be az ágyamba aludni.
A napok rettentő gyorsan teltek, és már azon kaptam magam h Ferihegyen állok felszerelkezve a rengeteg bőrönddel és könnyes búcsút veszek anyuékkal. Hosszú percekig csak öleltük egymást, de aztán kénytelen voltam indulni, ha nem akartam lekésni a gépemet. Apa megígérte, hogy az egyik régi ismerőse kijön elém a reptérre Angliában és segít elvinni a cuccokat a lakásba, még jó, hogy már be van rendezve és nem kell a suli mellett még ezzel is foglalkoznom. A repülőút hip-hop eltelt. Mikor leszálltam elvettem a csomagjaim és mentem is az ismerős férfi felé. Kedvesen megölelt és elvettem a poggyászaim. Megkérdezte, hogy-hogy utaztam és, hogy izgulok-e az új iskola miatt. Természetes, hogy izgultam, itt minden annyira más lesz. Más csak amiatt is, hogy angolul fogok tanulni, nem mintha nem menne az angol, hiszen emelt szinten érettségiztem belőle, emellett nagyon foglalkoztatott az is, hogy vajon leszenek-e barátaim?
A lakáshoz hamar odaértünk és leesett az állam, amikor megláttam a gyönyörű környéket közvetlen a ház mellett volt egy nagy park, ahol rengeteg pad volt. Már most tudtam, hogy szabad napjaimban sok időt fogok ott tölteni, valamint futásra is kitűnő hely lesz. Ugyanis már rég óta rendszeresen járok futni, télen edző terembe, de amint meg jön a jó idő megyek a szabadba.
Felvittük a 3.-ra a cuccaim, ugyanis az épület csak 3 szintes volt. A férfi (mint utóbb kiderült Ryan) miután letettük a táskákat, fontos tárgyalásra hivatkozva magamra hagyott. Amint becsuktam mögötte az ajtót, el fogott egy izgalom hullám és hirtelen elkezdtem körbe-körbe pörögni és énekelni. Annyira boldog voltam, hogy végre egyedül lehettem, egy teljesen idegen helyen. Éreztem, hogy most kezdődik az igazi életem!
itt az első rész :D
2010. június 13., vasárnap
Prológus
Adott egy lány, aki meri követni az álmait, és van egy fiú aki talán társa lehet életében.
Ám mint mindenki másnak, nekik is vannak hibáik, amiket nem szívesen ismernek el. Az élet nem mindig fenékig tejfel.
London lesz, a hely, hol útjaik találkoznak, ismerkednek, veszekednek..., és hogy ezek után mi lesz ??
Olvassátok el és megtudjátok
Jó szórakozást:D
1. feji valamikor a jövőhéten várható
Ám mint mindenki másnak, nekik is vannak hibáik, amiket nem szívesen ismernek el. Az élet nem mindig fenékig tejfel.
London lesz, a hely, hol útjaik találkoznak, ismerkednek, veszekednek..., és hogy ezek után mi lesz ??
Olvassátok el és megtudjátok
Jó szórakozást:D
1. feji valamikor a jövőhéten várható
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)