Még pár percig ott álltam és próbáltam össze szedni magam, majd megindultam felfelé. Az utam rögtön Zoéhoz vezetett. Elég későn volt, de amint láttam ő csak rám várt.
Az ajtóban állt és vigyorogva fogta meg a kezem és húzott befelé. Leültünk a kanapéra és elkezdett faggatni.
- Mióta ismered Zane-t?
- Amikor beiratkozás volt az egyetemen előttem állt a sorban. Majd az első napon láttam, hogy ott ül a mellettem lévő padban. Aztán egyik nap a kávézó tele volt és ő megkérdezte, hogy leülhet-e mellém, én meg mondtam, hogy persze. És attól kezdve nap, mint nap beszélgetünk, bejön hozzám a munkahelyemre, amint te is láthattad ma. Nagyon aranyos srác. – pirultam bele.
- Ami azt illeti, tényleg kedves, és ahogy láttam az előbbi kis búcsúzást ott lent, úgy gondolom, hogy eléggé tetszel neki. – mondta kaján vigyorral az arcán.
- Nem hinném, szerintem csak barátként tekint rám. – mondtam egy kicsit szomorúan. Jó lett volna elhinni, amit Zoé mond, de elég kevés volt rá az esély.
- Majd meglátjuk… - mondta. Nem értettem mire akar kilyukadni.
- Ezt meg, hogy érted? – néztem rá kíváncsian. – Ugye nem akarsz vele rólam beszélgetni? Akkor megtudná, hogy én róla áradozom neked, és tuti elmenekülne.
- Jajj, ne mondj már ilyen hülyeségeket! Totál rád van kattanva. - Ja gondolom….- mondtam kicsit pesszimista hangon.
Egész este dumáltunk. Rengeteg mindent megtudtam Zaneről. Kezdve a gyerekkori csínyeitől, egészen a mai napig. MINDENT.
Elég furcsa volt, úgy beszélnem neki róla, úgy, hogy ő közben a nővére.
Éjfél is elmúlt már, mire eléggé kiveséztük a témát. Gyorsan összeszedtem a cuccaim és indultam fel a saját lakásomba.
Otthon gyorsan lezuhanyoztam, megmostam a fogam és már mentem is lefeküdni.
A napok rettentő gyorsan teltek. Zane mindennap bejött hozzám a kávézóba és beszélgettünk. 2 hét telt el az első beszélgetés óta
Péntek reggel a telefonra keltem fel. Anyu volt az. Most jutott eszembe, hogy már pár napja nem adtam nekik semmilyen életjelet magamról. Kettőt csörgött, de én már vettem is fel.
- Szerbusz, kislányom. – mondta kicsi éllel a hangjában.
- Szia, anyu! Tudom elfelejtettem írni és hívni is. Ne haragudjak csak sok volt a dolgom. Tudod a suli meg mellette a munka is. – mondtam esdeklő hangon a telefonban.
- Jól van. Semmi baj csak már kezdtünk aggódni érted. Amúgy, hogy vagy? Minden rendben? -Milyen a suli?
- Minden a legnagyobb rendben. Az egyetem egyszerűen fantasztikus. Csak kicsit fárasztó.
Az jó, annyira hiányzol nekünk kincsem. – mondta szomorúan.
- Ti is nekem tudod jól. – mondtam mosolyogva.
- Esetleg reménykedhetünk, hogy mostanában eljössz haza meglátogatni minket?
-Ó anya nem tudom. Most eléggé elfoglalt vagyok. Majd talán az őszi szünetben.
- hát jó, de az még olyan messze van. – már szipogott.
- Anya ígérem, amint lehet, megyek. Viszont most, már mennem kell, majd beszélünk. Szia, szeretlek titeket.
- Oké, mi is szeretünk kicsim. Vigyázz magadra. – azzal letette a telefont.
Még egy ideig feküdtem az ágyban, majd nagy nehezen feltápászkodtam, és kimentem a konyhába. Amíg a kakaó főtt, elmentem arcot mosni. A konyhában felhörpintettem a csokis tejemet, majd lefeküdtem a tévé elé és elkezdtem kapcsolgatni. Mivel semmi érdekes nem volt benne, elő vettem a könyveim és egy kicsit tanultam. Délre végeztem vele. Főztem egy kis ebédet, majd folytattam az olvasást, de immár az általam olyannyira kedvelt vámpíros könyvet. Fél 4kor aztán letusoltam megmostam a hajamat is. Egy törölközőt csavartam magam köré és a hajamat is hasonlóan körbetekertem, majd bemenetem a szobámba és kiválasztottam egy világoskék fűzős felsőt és egy fekete farmert, péntek lévén, tuti nagyobb lesz a forgalom és ilyenkor mindig egy kicsit csinosabban öltözök. Miután ezt megtettem, visszamentem a fürdőbe a hajamat megszárítottam, és kibontva hagytam. Fogat mostam, feldobtam egy alap sminket, felöltöztem, beparfümöztem magam, és már mentem is az ajtóhoz. Felvettem a fekete bőrdzsekit, topánkát és táskát, s már indultam is dolgozni. Nem tudtam, hogy ma is bejön-e Zane. Csak reménykedni tudtam. Annyira jó volt vele lenni, olyankor mindig boldog voltam. Sokat nevettünk, és amikor a szemében néztem, azokba a gyönyörű kékeszöld szempárba úgy éreztem elájulok. Teljesen el tudtam feledkezni a külvilágról. Mire a kávézóhoz értem, nem éreztem mást csak puszta izgalmat. Bementem, átöltöztem és leváltottam Zoét, aki mindössze egy széles mosolyt villantott és már ment is haza. Nem tudtam mire vélni ezt, de úgy döntöttem nem foglalkozom vele.
A vendégek elég szép számmal érkeztek, de Ő csak nem jött. Már teljesen elszontyolodtam. Záráskor azonban egy hideg kezet éreztem a derekamon. Nagyon meg ijedtem, és már fordultam hátra, hogy jól felpofozzam az illetőt. Sajnos csak a hatalmas tasli után vettem észre, hogy Zane áll előttem, és fogja a pofon helyét az arcán.
- Úr isten annyira sajnálom. Azt hittem valami részeg pasi lesz az. Ne haragudj. – néztem rá boci szemekkel közben pedig az arcát simogattam ott ahol az előbb még a kezem helye volt.
- Semmi baj. Most már tudom, hogy nem szabad hangtalanul mögéd lopakodnom. – mosolygott. –Viszont arra gondoltam, hogy elvinnélek vacsorázni, ha van kedved hozzá. Mondjuk, hogy ez valamiféle fájdalomdíj a pofonért. – Még ha nem is ütöttem volna, meg akkor is elmentem volna, minden egyes percet ki akartam használni az együtt töltött időkből.
- Persze, hogy elmegyek. – válaszoltam mosolyogva. Ez a lelkesedés őt is megnevetette.
Meg fogta a vállamat és elindultunk egy hangulatos étterem felé. Amikor elértünk a helyre a szám tátva maradt. Gyönyörű olasz kisvendéglő volt. Szerencse volt, hogy olyan későn jöttünk, mert alig voltak egy-ketten. A pincér egy eldugott asztal felé vezetett majd elvitte a kabátjainkat.
- Milyen italt parancsolnak?- kérdezte udvariasan.
- Én egy narancslét kérek. – mondtam.
- legyen kettő. - nézett fel Zane a pincérre.
- Rendben máris hozom. – azzal ott hagyott minket.
- Nagyon csinos vagy ma. - mondta mosolyogva.
- Köszönöm. – pirultam bele mosolyogva, és lenéztem az asztalra
Ekkor váratlanul megsimogatta az arcom. Az állam alá csúsztatta a kezét és finoman felemelte, majd belefúrta szemét az enyémbe.
- Azt akarom, hogy mindig a szemembe nézz. Imádom, amikor meglátom benne ezt a csillogást, amikor mosolyogsz a szemed olyan gyönyörű. – mondta halkan. Ettől csak még jobban elpirultam. Nem tudtam, honnan ez a hirtelen érzelem áradat, de határozottan tetszett.
Eközben meghozták az italokat, és a pincér felvette a rendelést. Én egy lasagne-t kértem, Zane pedig egy pizzát. Jóízűen megettük a vacsorát majd elindultunk haza. Elég későn volt már, így ismét összebújva tettük meg az utat.
Megálltunk az ajtónál. Ekkor megfogta az kezem és lassan, nagyon lassan közeledni kezdett...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése