Csütörtökön a szokottnál is fáradtabban keltem. Lassan kászálódtam ki az ágyból. Feltettem főni egy kávét, közben pedig elmentem megmosni az arcom, hogy kicsit felébredjek. Gondolom nem kell mondanom, hogy mindez hasztalan volt, ám hála isten a kávé megtette hatását. Délelőtt csak tv-ztem, majd délben csináltam egy kis raviolit. Ezek után gondoltam lemegyek a parkba olvasni. Kinéztem, hogy milyen idő van, kicsit fújt a szél, de ezen kívül nem volt hideg. Egy farmernél és egy kötött pulcsinál döntöttem. Gyorsan összekaptam magam és már mentem is. Lekuporodtam egy nagy fa alá és elkezdtem olvasni, fel sem tűnt, hogy egy kicsit elbóbiskoltam. Ijedten kaptam fel a fejem, amikor valami tárgy fejbe talált. Mint utóbb kiderült csak egy frizbi volt. Visszadobtam a gyerekeknek, majd felkeltem. Megnéztem mennyi az idő? Ekkor jött a hidegzuhany már 4.45 volt. Mivel minden fontosabb dolog nálam volt, ami a munkámhoz kell, a parkból egyenesen a munkahely felé vettem az irányt. 5 után pár perccel érkeztem, gyors köszöntem Zoénak és már mentem is öltözni. Leváltottuk egymást, és amikor menni készült hirtelen eszembe jutott miért is voltam tegnap ideges.
- Zoé! – szólítottam meg amikor indult haza.
- Igen?- fordult meg meglepetten.
- Miért nem említetted, hogy a bátyád is arra az egyetemre jár, amire én? – vontam kérdőre. Kicsit meglepődött, de aztán egy kis mosoly jelent meg a szája sarkában.
- Nem gondoltam volna, hogy ez fontos lehet. De te honnan tudod, hogy oda jár? – húzta fel a szemöldökét.
- Van pár közös óránk. – mondtam közömbösen. De neki ez nem volt elég.
- Ja igen ő is mesélt már rólad.
- Oh, igen? És miket mondott? – kérdeztem egy kicsit izgatottan. Ez neki is feltűnt.
- Miért érdekel? Talán tetszik neked? – kérdezte vigyorogva. Na, ez jó... Erre most mit mondjak? Talán azt, hogy hát be kell valljam fülig belezúgtam ? Vagy esetleg tagadjak mindent? De miért is kéne neki hazudnom? Elvileg a legjobb barátnőm.
- Ami azt illeti elég helyes pasi és nagyon rendes is. Jól el tudunk beszélgetni. – pirultam bele a végébe. Nem tudtam, hogy Zane mennyit mondott neki rólam.
- Hát ezzel ő is egyetért. Úgy értem, hogy szerinte is jó el lehet veled dumálni. Meg hát… - kezdett bele, de aztán befejezte. Furdalt a kíváncsiság, hogy mit gondol róla így tovább faggattam.
- Mit mondott pontosan??- tudakoltam.
- háát…
- Ajj, ne kelljen már minden úgy kihúzni belőled. - mondtam neki szemrehányóan, ám ekkor érkezett meg Zane. Zoéra vettem egy szerintem mindent kifejező pillantást, ami rögtön le is esett neki.
- Sziasztok!! – köszönt Zane mosolyogva.
- Szia. - üdvözöltem.
- Szevasz bratyó – köszöntötte Zoé. - Akkor én most megyek is, Niki, ha végeztél csörgess meg. - és már indult is.
- Rendben, és szia. - köszöntem el.
- Valamit megzavartam? – vágott értetlen képet Zane.
- Nem, dehogy is. - mondtam somolyogva. Majd mentem a pulthoz, ahová ő is követett leült a tegnapi helyére. Egész este dumáltunk. Kérdeztem mit csinált ma?! Mondta, hogy volt benn az egyetemen, utána pedig tv-zett.
Ma ismét 10 körül zártam. Megint haza kísért. Este már elég hideg volt, rajtam pedig még mindig csak az a kötött felső volt, amit a park előtt vettem fel, kicsit megremegtem. Zane is megláthatta ezt:
- Fázol? – kérdezte kicsit aggódva.
- Egy kicsit. Tudod lent volt a parkban munka előtt és elaludtam, így nem volt időm haza menni és átöltözni. – mondtam kicsit elvörösödve, ami sötét miatt nem látott.
Jót kuncogott rajta, de levette a bőrdzsekijét és a vállamra terítette. Milyen lovagias gondoltam magamba. Nekem pont egy ilyen pasira van szükségem.
- Köszönöm. – mondtam kis mosoly kíséretében.
- Ez a legkevesebb. – azzal átölelte a derekam és szorosan maga mellé húzott. Így tettük meg a maradék utat hazáig.
Az ajtó előtt elengedett, én pedig levettem magamról a kabátot, bár nem szívesen tettem, hiszen olyan jó illata volt. Oda nyújtottam neki.
- Még egyszer nagyon köszönöm. Van esetleg valami, amivel meghálálhatom? – kérdeztem.
kicsit gondolkodott majd felcsillant a szeme.
- Egy puszit szívesen elfogadok. – és azzal odatartotta elém a pofiját. Nyomtam rá egy nagy cuppanós puszit.
- Ma is jól éreztem magam veled, de most már mennem kell, későn van. – láttam az arcán, hogy egy kicsit csalódott, így rámosolyogtam.
- Rendben. – mondta kicsit sóhajtott, majd odahajolt hozzám és adott 2 puszit. Majd a fülemhez hajolt. A lehelete a nyakamat súrolta, amibe beleborzongtam.
- Jó éjszakát. – suttogta. Majdnem összeestem, annyira jól esett a közelsége.
- Neked is. – mondtam kicsit kábán. Majd megfordult és elment.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése