Ő nem volt más, mint az a srác, aki a beiratkozásnál előttem állt. Amilyen ügyes vagyok pont beestem a székembe, amin ő jót mulatott. Ja, elfelejtettem említeni, hogy a mellettem lévő padban ül? Vetettem rá egy szúrós pillantást, amin még jobban kuncogott. Ekkor lépett be a professzor.
Az óra elég unalmas volt, rengeteget jegyzeteltem, és örömmel vettem tudomásul, hogy a jó hátsójú srác folyton engem nézett. Miután a suliban végeztem, beugrottam a barátnőmhöz a kávézóba, megittam egy csésze kávét miközben mindent elmeséltem neki az egyetemről. Végig kíváncsian figyelt. Ma 4kor végzett így megvártam, mivel eldöntöttünk elmegyünk kicsit shoppingolni. Este hulla fáradtan és 4 szatyorral tértünk haza. Bejött hozzám kicsit még beszélgettünk, majd mivel ő is fáradt volt elváltunk. Lezuhanyoztam és mentem is aludni. Másnap kicsit későn ébredtem, így kapkodva készülődtem reggel, aminek meg is lett az eredménye, a szempillaspirált háromszor félrekentem, aztán eldöntöttem, hogy inkább ma kihagyom. Felöltöztem és már mentem is a suli felé. Még épp a prof előtt értem be a terembe, gyorsan leültem, de nem kerülte el a figyelmem, hogy a srác a szeme sarkából megint engem néz. Óra után kimentem, hogy vegyek valami innivalót. Egy narancslé mellett döntöttem és leültem vele az utolsó üres asztalhoz, kicsit elkalandoztam, amikor azt éreztem. Hogy valaki megérinti a vállamat. Meg lepődöttségemben kitátottam szám, mikor megláttam, hogy Ő fogja a vállam, ezt észrevehette, mert kis mosoly jelent meg a szája sarkában.
- Szia! Bocsi nem akarlak zavarni, csak nem tudtam hova üljek, és amikor megláttalak, gondoltam leülök ide, hogyha már úgyis van egy közös óránk. Remélem nem gond. – Én csak néztem rá tátott szájjal, majd egy pillanat múlva rendeztem a kifejezésem és egy aprót bólintottam. Leült, egy pár percig néma csönd volt, amit ő tört meg.
- Megkérdezhetem mi a neved?- kérdezte azzal az aranyos mosolyával.
- Nikoletta Kunsági.- mondtam.
-Áhh nagyon örülök, engem Zane Benettnek hívnak. - nyújtotta a jobb kezét. Kezet ráztunk, majd elkezdtünk beszélgetni. Mondtam neki h Magyarországról jöttem ide tanulni. Ez a téma nagyon érdekelte, ám a mi kis szünetünk is véget ért. Megbeszéltük, hogy holnap még folytatjuk, majd mindketten visszamentünk a termeinkbe. Sajnos aznap már nem láttam többet.
Otthon egész délután rajta járt a fejem, újra végig pörgettem a beszélgetésünket. Azon elmélkedtem, hogy vajon miért pont mellém akart leülni? Voltak ott még üres helyek. Vajon tetszem neki? Vagy csak úgy gondolta, hogy szerez pár új barátot?
Este aztán hamar benyomtam a szunyát. Másnap a suliban is sokat dumáltunk ismerkedtünk. Kérdezte, hogy ráérek-e csütörtök délután, de sajnos nekem akkor már dolgoznom kell. Mondtam, neki, hogy nyugodtan jöjjön el a kávézóban. Megadtuk egymásnak a számunkat, majd elköszöntünk és elindultunk mindketten haza.
Este teljesen be voltam zsongva, nagyon tetszett nekem a személyisége, nagyon közvetlen volt velem, és nem utolsó sorban eszméletlen jóképű volt.
A kávézóbab nem volt nagy a forgalom, így eléggé untam magam, amikor hirtelen Ő tűnt fel az ajtóban. Úgy éreztem a szívem mindjárt kiugrik a helyéről. Körbe nézett, és amikor észrevett elmosolyodott és elindult a pult felé. A mosolyától éreztem, hogy az arcom színe átmegy vörösbe, ami csak még jobban tetszett neki. Amint odaért leült az egyik székre.
- Szia! – mondta teli vigyorral.
- Szia. - köszöntem én is.
- Nem gondoltam volna, hogy te is itt dolgozol. – ezt nem érettem így rákérdeztem.
- Miért kit ismersz még innen?
- A testvérem is itt dolgozik, Zoé. Nem tudom ismered-e? – Hogy miííí? Neki Zoé a testvére? Tudtam, hogy van neki egy fiú testvére, de nem gondoltam volna, hogy pont Zane.
- Ami azt illeti nagyon is jól ismerem, egy házban lakunk, és nagyon jó barátnők vagyunk. De téged még nem láttalak a házban!- meséltem neki kicsit ledöbbenve.
- Azt nem is csodálom mivel én is egyedül lakom nem messze innen.
- Ó az mindjárt más. – nagyon örültem ennek, viszont kicsit mérges is voltam barátnőmre, hogy nem mondta, hogy ilyen jó pasi a testvére.
Este sokat beszélgettünk még, amint volt egy kis időm, leültem én is mellé és tovább folytattuk az ismerkedést.
Egészen 10-ig maradt. Mikor becsuktam a boltot, odafordultam hozzá és együtt indultunk meg hazafelé, mert mondta, hogy nem engedi, hogy egyedül menjek haza.
amikor elértünk az ajtóig szembe fordultam vele. Láttam a szemében, hogy vacilál.
- Na, akkor én felmegyek, mert elég fáradt vagyok. – mondtam, hogy oldjam picit a feszültséget, amit a csönd hozott létre közöttünk.
- Rendben. Nagyon örülök, hogy jobban megismertelek. Jó éjszakát. - mondta és adott két puszit az arcomra. Amikor ajaki hozzáértek az arcomhoz éreztem azt a bizonyos bizsergést, és nagyon jól esett. Én is viszonoztam a puszikat, majd elváltunk egymástól.
- Neked is, és jó volt veled beszélgetni.
- Ha nem lenne gond, akkor holnap is beugranék a kávézóba és akkor tudnánk folytatni.
- Az jó lenne. – mondtam majd megfordultam és elindultam az ajtó felé. Még egyszer visszafordultam és integettem neki, amit ő is viszonzott, majd felmentem. Mikor becsuktam az ajtót és lecsúsztam előtte a földön. Nagyon boldog voltam. El sem tudtam képzelni mivel érdemeltem ki, hogy ő pont rám figyelt fel.
Kb. 5 percet ülhettem így, amikor meghallottam, hogy rezeg a telefonom, ami azt jelenti, hogy sms jött. Amikor megláttam a nevet a kijelzőn széles vigyor terült el az arcomon. Zanetől jött az üzenet:
”Szia! Nagyon jól éreztem magam ma. Jó éjszakát még egyszer. Üdv: Zane :D”
Még párszor elolvastam, majd elmentem fürdeni és lefeküdtem aludni. Vagyis inkább gondolkoztam, mint sem hogy aludtam volna. Olyan hajnali 1 körül aztán lecsukódtak a szemeim.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése