2. fejezet

Két nap alatt nagyjából sikerült kipakolnom a ruhákat és a fontosabb könyveket is. Még első nap elmentem bevásárolni, hogy feltöltsem a hűtőmet. A boltban annyira be voltam zsongva, hogy nem figyeltem merre megyek, így történhetett meg, hogy neki mentem , egy kb velem egy idős lányba. Sűrű bocsánatkérések közepette szedtem össze a földre hullott dolgainkat, amit a „baleset közben ejtettünk el. Amikor már az utolsó doboznál tartottam észrevettem, hogy neki is kinder penguin van a kosarában.
- Látom, szereted a tejes dolgokat. - mondtam, mikor visszaadtam a kezébe a kosarat.
- Igen egyszerűen imádom, ez a kedvencem. A csokis piskóta bevonva csokival. – mesélte teljesen átszellemülten, amin jót kuncogtam.
- Nekem is ez a favouritom. Szia. Nikolett Kunsági, de hívj csak Nikinek. – nyújtottam a kezem.
- Zoé Bennett –és kezet ráztunk. – Ha jól hallom a hangodon, te nem vagy idevalósi?!
- Jó meglátás. Magyarországról költöztem ide pár napja, itt fogok tanulni az egyetemen psichológus szakon. És te? Te itt laksz?
- Igen kétutcányira lakom, egy lakásban, csak egy kis nasiért ugrottam le.
- Én is kétutcányira lakom, véletlen nem egy sárga színű házban van a lakásod?
- Deeee. Micsoda véletlen. Örülök, hogy megismerhetlek, ha gondolod, hazakísérlek, és ha utána van kedved, elmehetnénk városnézésre is.
- Áá ez remekül hangzik, akkor gyere, menjünk fizetni.
Kifizettük, amit vettünk és már indultunk is vissza a házhoz. Az ajtónál megbeszéltük, hogy 15 perc múlva találkoztunk ugyan itt. Gyorsan felszaladtam bepakoltam a hűtőbe, és már rohantam is vissza. Annyira feldobott ez az új ismeretség, hogy énekelve szeltem a lépcsőfokokat. Amikor leértem ő már ott várt.
Megnéztünk minden híres épületet, és még az óriáskerékre is felültünk. Elég későn értünk haza, de annyit beszélgettünk és olyan sok mindent megtudtunk egymásról, hogy úgy döntöttünk nálam folytatjuk a beszélgetést két bögre kakaó mellett.
Hajnalig dumáltunk, mikor már mindkettőnk szemhéja elnehezedett. Mondtam, hogy maradjon, de mivel csak 1 emelet választ el minket, inkább haza ment. Én gyorsan lefürödtem és már aludtam is. Így teltek a napjaink. 2 hét után eljött az egyetemi beiratkozás időpontja is. Nagyon izgatott voltam, 10-kor kezdődött, de én már 7-kor kipattantam az ágyból, csináltam egy csésze kakaót, ettem egy szelet lekváros kenyeret. Ezek után elmentem fogat mosni, majd mikor ezzel is végeztem és még mindig csak fél 8 volt úgy gondoltam leülök egy kicsit a laptophoz, megnézni az e-maileket. Volt belőle jócskán, leginkább anyutól, amelyekre gyorsan válaszoltam. Boldogan észleltem, hogy már háromnegyed 9 is elmúlt. Oda álltam a szekrény elé és azon gondolkoztam mit is kéne felvenni. Végül egy megszokott kék farmer és egy kockás ing mellett döntöttem, hozzá egy fekete topánka. Összeszedtem minden fontos iratot és már indultam is az egyetem felé. 10 perc alatt odaértem. De döbbentem torpantam meg, amikor megláttam az előttem álló sort. Rengeteg diák volt már itt, én egy srác mögé álltam, akinek rövid fekete haja volt. Egy fekete farmert, fekete cipőt és egy kockás inget viselt. Lehet, hogy kicsit ciki volt, amit tettem, de megnéztem a hátsó felét is, és hát örömmel mondom h nagyon jó fenék tulajdonosa volt.
Az egész délelőttöt ott töltöttem. Már nagyon fájt a lábam és meleg is volt. Biztos volt már 1 óra mire én következtem felvettem az óráimat a könyvek listáját is megkaptam. Hogy mit kell beszereznem, és elindultam haza.