Csütörtökön a szokottnál is fáradtabban keltem. Lassan kászálódtam ki az ágyból. Feltettem főni egy kávét, közben pedig elmentem megmosni az arcom, hogy kicsit felébredjek. Gondolom nem kell mondanom, hogy mindez hasztalan volt, ám hála isten a kávé megtette hatását. Délelőtt csak tv-ztem, majd délben csináltam egy kis raviolit. Ezek után gondoltam lemegyek a parkba olvasni. Kinéztem, hogy milyen idő van, kicsit fújt a szél, de ezen kívül nem volt hideg. Egy farmernél és egy kötött pulcsinál döntöttem. Gyorsan összekaptam magam és már mentem is. Lekuporodtam egy nagy fa alá és elkezdtem olvasni, fel sem tűnt, hogy egy kicsit elbóbiskoltam. Ijedten kaptam fel a fejem, amikor valami tárgy fejbe talált. Mint utóbb kiderült csak egy frizbi volt. Visszadobtam a gyerekeknek, majd felkeltem. Megnéztem mennyi az idő? Ekkor jött a hidegzuhany már 4.45 volt. Mivel minden fontosabb dolog nálam volt, ami a munkámhoz kell, a parkból egyenesen a munkahely felé vettem az irányt. 5 után pár perccel érkeztem, gyors köszöntem Zoénak és már mentem is öltözni. Leváltottuk egymást, és amikor menni készült hirtelen eszembe jutott miért is voltam tegnap ideges.
- Zoé! – szólítottam meg amikor indult haza.
- Igen?- fordult meg meglepetten.
- Miért nem említetted, hogy a bátyád is arra az egyetemre jár, amire én? – vontam kérdőre. Kicsit meglepődött, de aztán egy kis mosoly jelent meg a szája sarkában.
- Nem gondoltam volna, hogy ez fontos lehet. De te honnan tudod, hogy oda jár? – húzta fel a szemöldökét.
- Van pár közös óránk. – mondtam közömbösen. De neki ez nem volt elég.
- Ja igen ő is mesélt már rólad.
- Oh, igen? És miket mondott? – kérdeztem egy kicsit izgatottan. Ez neki is feltűnt.
- Miért érdekel? Talán tetszik neked? – kérdezte vigyorogva. Na, ez jó... Erre most mit mondjak? Talán azt, hogy hát be kell valljam fülig belezúgtam ? Vagy esetleg tagadjak mindent? De miért is kéne neki hazudnom? Elvileg a legjobb barátnőm.
- Ami azt illeti elég helyes pasi és nagyon rendes is. Jól el tudunk beszélgetni. – pirultam bele a végébe. Nem tudtam, hogy Zane mennyit mondott neki rólam.
- Hát ezzel ő is egyetért. Úgy értem, hogy szerinte is jó el lehet veled dumálni. Meg hát… - kezdett bele, de aztán befejezte. Furdalt a kíváncsiság, hogy mit gondol róla így tovább faggattam.
- Mit mondott pontosan??- tudakoltam.
- háát…
- Ajj, ne kelljen már minden úgy kihúzni belőled. - mondtam neki szemrehányóan, ám ekkor érkezett meg Zane. Zoéra vettem egy szerintem mindent kifejező pillantást, ami rögtön le is esett neki.
- Sziasztok!! – köszönt Zane mosolyogva.
- Szia. - üdvözöltem.
- Szevasz bratyó – köszöntötte Zoé. - Akkor én most megyek is, Niki, ha végeztél csörgess meg. - és már indult is.
- Rendben, és szia. - köszöntem el.
- Valamit megzavartam? – vágott értetlen képet Zane.
- Nem, dehogy is. - mondtam somolyogva. Majd mentem a pulthoz, ahová ő is követett leült a tegnapi helyére. Egész este dumáltunk. Kérdeztem mit csinált ma?! Mondta, hogy volt benn az egyetemen, utána pedig tv-zett.
Ma ismét 10 körül zártam. Megint haza kísért. Este már elég hideg volt, rajtam pedig még mindig csak az a kötött felső volt, amit a park előtt vettem fel, kicsit megremegtem. Zane is megláthatta ezt:
- Fázol? – kérdezte kicsit aggódva.
- Egy kicsit. Tudod lent volt a parkban munka előtt és elaludtam, így nem volt időm haza menni és átöltözni. – mondtam kicsit elvörösödve, ami sötét miatt nem látott.
Jót kuncogott rajta, de levette a bőrdzsekijét és a vállamra terítette. Milyen lovagias gondoltam magamba. Nekem pont egy ilyen pasira van szükségem.
- Köszönöm. – mondtam kis mosoly kíséretében.
- Ez a legkevesebb. – azzal átölelte a derekam és szorosan maga mellé húzott. Így tettük meg a maradék utat hazáig.
Az ajtó előtt elengedett, én pedig levettem magamról a kabátot, bár nem szívesen tettem, hiszen olyan jó illata volt. Oda nyújtottam neki.
- Még egyszer nagyon köszönöm. Van esetleg valami, amivel meghálálhatom? – kérdeztem.
kicsit gondolkodott majd felcsillant a szeme.
- Egy puszit szívesen elfogadok. – és azzal odatartotta elém a pofiját. Nyomtam rá egy nagy cuppanós puszit.
- Ma is jól éreztem magam veled, de most már mennem kell, későn van. – láttam az arcán, hogy egy kicsit csalódott, így rámosolyogtam.
- Rendben. – mondta kicsit sóhajtott, majd odahajolt hozzám és adott 2 puszit. Majd a fülemhez hajolt. A lehelete a nyakamat súrolta, amibe beleborzongtam.
- Jó éjszakát. – suttogta. Majdnem összeestem, annyira jól esett a közelsége.
- Neked is. – mondtam kicsit kábán. Majd megfordult és elment.
2010. július 21., szerda
2010. július 7., szerda
szomorú vagyok.... :(
Sziasztok...
tudom, hogy ez csak egy kis blog és nem is vagyok jó író, mert tényleg nem vagyok, viszont szomorú vagyok, hogy semmilyen visszajelzést nem adtok, hogy milyenek az ÚJ fejezetek.
Így nem tudom érdemes-e folytatnom :/
tudom, hogy ez csak egy kis blog és nem is vagyok jó író, mert tényleg nem vagyok, viszont szomorú vagyok, hogy semmilyen visszajelzést nem adtok, hogy milyenek az ÚJ fejezetek.
Így nem tudom érdemes-e folytatnom :/
2010. július 5., hétfő
4. fejezet
Ő nem volt más, mint az a srác, aki a beiratkozásnál előttem állt. Amilyen ügyes vagyok pont beestem a székembe, amin ő jót mulatott. Ja, elfelejtettem említeni, hogy a mellettem lévő padban ül? Vetettem rá egy szúrós pillantást, amin még jobban kuncogott. Ekkor lépett be a professzor.
Az óra elég unalmas volt, rengeteget jegyzeteltem, és örömmel vettem tudomásul, hogy a jó hátsójú srác folyton engem nézett. Miután a suliban végeztem, beugrottam a barátnőmhöz a kávézóba, megittam egy csésze kávét miközben mindent elmeséltem neki az egyetemről. Végig kíváncsian figyelt. Ma 4kor végzett így megvártam, mivel eldöntöttünk elmegyünk kicsit shoppingolni. Este hulla fáradtan és 4 szatyorral tértünk haza. Bejött hozzám kicsit még beszélgettünk, majd mivel ő is fáradt volt elváltunk. Lezuhanyoztam és mentem is aludni. Másnap kicsit későn ébredtem, így kapkodva készülődtem reggel, aminek meg is lett az eredménye, a szempillaspirált háromszor félrekentem, aztán eldöntöttem, hogy inkább ma kihagyom. Felöltöztem és már mentem is a suli felé. Még épp a prof előtt értem be a terembe, gyorsan leültem, de nem kerülte el a figyelmem, hogy a srác a szeme sarkából megint engem néz. Óra után kimentem, hogy vegyek valami innivalót. Egy narancslé mellett döntöttem és leültem vele az utolsó üres asztalhoz, kicsit elkalandoztam, amikor azt éreztem. Hogy valaki megérinti a vállamat. Meg lepődöttségemben kitátottam szám, mikor megláttam, hogy Ő fogja a vállam, ezt észrevehette, mert kis mosoly jelent meg a szája sarkában.
- Szia! Bocsi nem akarlak zavarni, csak nem tudtam hova üljek, és amikor megláttalak, gondoltam leülök ide, hogyha már úgyis van egy közös óránk. Remélem nem gond. – Én csak néztem rá tátott szájjal, majd egy pillanat múlva rendeztem a kifejezésem és egy aprót bólintottam. Leült, egy pár percig néma csönd volt, amit ő tört meg.
- Megkérdezhetem mi a neved?- kérdezte azzal az aranyos mosolyával.
- Nikoletta Kunsági.- mondtam.
-Áhh nagyon örülök, engem Zane Benettnek hívnak. - nyújtotta a jobb kezét. Kezet ráztunk, majd elkezdtünk beszélgetni. Mondtam neki h Magyarországról jöttem ide tanulni. Ez a téma nagyon érdekelte, ám a mi kis szünetünk is véget ért. Megbeszéltük, hogy holnap még folytatjuk, majd mindketten visszamentünk a termeinkbe. Sajnos aznap már nem láttam többet.
Otthon egész délután rajta járt a fejem, újra végig pörgettem a beszélgetésünket. Azon elmélkedtem, hogy vajon miért pont mellém akart leülni? Voltak ott még üres helyek. Vajon tetszem neki? Vagy csak úgy gondolta, hogy szerez pár új barátot?
Este aztán hamar benyomtam a szunyát. Másnap a suliban is sokat dumáltunk ismerkedtünk. Kérdezte, hogy ráérek-e csütörtök délután, de sajnos nekem akkor már dolgoznom kell. Mondtam, neki, hogy nyugodtan jöjjön el a kávézóban. Megadtuk egymásnak a számunkat, majd elköszöntünk és elindultunk mindketten haza.
Este teljesen be voltam zsongva, nagyon tetszett nekem a személyisége, nagyon közvetlen volt velem, és nem utolsó sorban eszméletlen jóképű volt.
A kávézóbab nem volt nagy a forgalom, így eléggé untam magam, amikor hirtelen Ő tűnt fel az ajtóban. Úgy éreztem a szívem mindjárt kiugrik a helyéről. Körbe nézett, és amikor észrevett elmosolyodott és elindult a pult felé. A mosolyától éreztem, hogy az arcom színe átmegy vörösbe, ami csak még jobban tetszett neki. Amint odaért leült az egyik székre.
- Szia! – mondta teli vigyorral.
- Szia. - köszöntem én is.
- Nem gondoltam volna, hogy te is itt dolgozol. – ezt nem érettem így rákérdeztem.
- Miért kit ismersz még innen?
- A testvérem is itt dolgozik, Zoé. Nem tudom ismered-e? – Hogy miííí? Neki Zoé a testvére? Tudtam, hogy van neki egy fiú testvére, de nem gondoltam volna, hogy pont Zane.
- Ami azt illeti nagyon is jól ismerem, egy házban lakunk, és nagyon jó barátnők vagyunk. De téged még nem láttalak a házban!- meséltem neki kicsit ledöbbenve.
- Azt nem is csodálom mivel én is egyedül lakom nem messze innen.
- Ó az mindjárt más. – nagyon örültem ennek, viszont kicsit mérges is voltam barátnőmre, hogy nem mondta, hogy ilyen jó pasi a testvére.
Este sokat beszélgettünk még, amint volt egy kis időm, leültem én is mellé és tovább folytattuk az ismerkedést.
Egészen 10-ig maradt. Mikor becsuktam a boltot, odafordultam hozzá és együtt indultunk meg hazafelé, mert mondta, hogy nem engedi, hogy egyedül menjek haza.
amikor elértünk az ajtóig szembe fordultam vele. Láttam a szemében, hogy vacilál.
- Na, akkor én felmegyek, mert elég fáradt vagyok. – mondtam, hogy oldjam picit a feszültséget, amit a csönd hozott létre közöttünk.
- Rendben. Nagyon örülök, hogy jobban megismertelek. Jó éjszakát. - mondta és adott két puszit az arcomra. Amikor ajaki hozzáértek az arcomhoz éreztem azt a bizonyos bizsergést, és nagyon jól esett. Én is viszonoztam a puszikat, majd elváltunk egymástól.
- Neked is, és jó volt veled beszélgetni.
- Ha nem lenne gond, akkor holnap is beugranék a kávézóba és akkor tudnánk folytatni.
- Az jó lenne. – mondtam majd megfordultam és elindultam az ajtó felé. Még egyszer visszafordultam és integettem neki, amit ő is viszonzott, majd felmentem. Mikor becsuktam az ajtót és lecsúsztam előtte a földön. Nagyon boldog voltam. El sem tudtam képzelni mivel érdemeltem ki, hogy ő pont rám figyelt fel.
Kb. 5 percet ülhettem így, amikor meghallottam, hogy rezeg a telefonom, ami azt jelenti, hogy sms jött. Amikor megláttam a nevet a kijelzőn széles vigyor terült el az arcomon. Zanetől jött az üzenet:
”Szia! Nagyon jól éreztem magam ma. Jó éjszakát még egyszer. Üdv: Zane :D”
Még párszor elolvastam, majd elmentem fürdeni és lefeküdtem aludni. Vagyis inkább gondolkoztam, mint sem hogy aludtam volna. Olyan hajnali 1 körül aztán lecsukódtak a szemeim.
Az óra elég unalmas volt, rengeteget jegyzeteltem, és örömmel vettem tudomásul, hogy a jó hátsójú srác folyton engem nézett. Miután a suliban végeztem, beugrottam a barátnőmhöz a kávézóba, megittam egy csésze kávét miközben mindent elmeséltem neki az egyetemről. Végig kíváncsian figyelt. Ma 4kor végzett így megvártam, mivel eldöntöttünk elmegyünk kicsit shoppingolni. Este hulla fáradtan és 4 szatyorral tértünk haza. Bejött hozzám kicsit még beszélgettünk, majd mivel ő is fáradt volt elváltunk. Lezuhanyoztam és mentem is aludni. Másnap kicsit későn ébredtem, így kapkodva készülődtem reggel, aminek meg is lett az eredménye, a szempillaspirált háromszor félrekentem, aztán eldöntöttem, hogy inkább ma kihagyom. Felöltöztem és már mentem is a suli felé. Még épp a prof előtt értem be a terembe, gyorsan leültem, de nem kerülte el a figyelmem, hogy a srác a szeme sarkából megint engem néz. Óra után kimentem, hogy vegyek valami innivalót. Egy narancslé mellett döntöttem és leültem vele az utolsó üres asztalhoz, kicsit elkalandoztam, amikor azt éreztem. Hogy valaki megérinti a vállamat. Meg lepődöttségemben kitátottam szám, mikor megláttam, hogy Ő fogja a vállam, ezt észrevehette, mert kis mosoly jelent meg a szája sarkában.
- Szia! Bocsi nem akarlak zavarni, csak nem tudtam hova üljek, és amikor megláttalak, gondoltam leülök ide, hogyha már úgyis van egy közös óránk. Remélem nem gond. – Én csak néztem rá tátott szájjal, majd egy pillanat múlva rendeztem a kifejezésem és egy aprót bólintottam. Leült, egy pár percig néma csönd volt, amit ő tört meg.
- Megkérdezhetem mi a neved?- kérdezte azzal az aranyos mosolyával.
- Nikoletta Kunsági.- mondtam.
-Áhh nagyon örülök, engem Zane Benettnek hívnak. - nyújtotta a jobb kezét. Kezet ráztunk, majd elkezdtünk beszélgetni. Mondtam neki h Magyarországról jöttem ide tanulni. Ez a téma nagyon érdekelte, ám a mi kis szünetünk is véget ért. Megbeszéltük, hogy holnap még folytatjuk, majd mindketten visszamentünk a termeinkbe. Sajnos aznap már nem láttam többet.
Otthon egész délután rajta járt a fejem, újra végig pörgettem a beszélgetésünket. Azon elmélkedtem, hogy vajon miért pont mellém akart leülni? Voltak ott még üres helyek. Vajon tetszem neki? Vagy csak úgy gondolta, hogy szerez pár új barátot?
Este aztán hamar benyomtam a szunyát. Másnap a suliban is sokat dumáltunk ismerkedtünk. Kérdezte, hogy ráérek-e csütörtök délután, de sajnos nekem akkor már dolgoznom kell. Mondtam, neki, hogy nyugodtan jöjjön el a kávézóban. Megadtuk egymásnak a számunkat, majd elköszöntünk és elindultunk mindketten haza.
Este teljesen be voltam zsongva, nagyon tetszett nekem a személyisége, nagyon közvetlen volt velem, és nem utolsó sorban eszméletlen jóképű volt.
A kávézóbab nem volt nagy a forgalom, így eléggé untam magam, amikor hirtelen Ő tűnt fel az ajtóban. Úgy éreztem a szívem mindjárt kiugrik a helyéről. Körbe nézett, és amikor észrevett elmosolyodott és elindult a pult felé. A mosolyától éreztem, hogy az arcom színe átmegy vörösbe, ami csak még jobban tetszett neki. Amint odaért leült az egyik székre.
- Szia! – mondta teli vigyorral.
- Szia. - köszöntem én is.
- Nem gondoltam volna, hogy te is itt dolgozol. – ezt nem érettem így rákérdeztem.
- Miért kit ismersz még innen?
- A testvérem is itt dolgozik, Zoé. Nem tudom ismered-e? – Hogy miííí? Neki Zoé a testvére? Tudtam, hogy van neki egy fiú testvére, de nem gondoltam volna, hogy pont Zane.
- Ami azt illeti nagyon is jól ismerem, egy házban lakunk, és nagyon jó barátnők vagyunk. De téged még nem láttalak a házban!- meséltem neki kicsit ledöbbenve.
- Azt nem is csodálom mivel én is egyedül lakom nem messze innen.
- Ó az mindjárt más. – nagyon örültem ennek, viszont kicsit mérges is voltam barátnőmre, hogy nem mondta, hogy ilyen jó pasi a testvére.
Este sokat beszélgettünk még, amint volt egy kis időm, leültem én is mellé és tovább folytattuk az ismerkedést.
Egészen 10-ig maradt. Mikor becsuktam a boltot, odafordultam hozzá és együtt indultunk meg hazafelé, mert mondta, hogy nem engedi, hogy egyedül menjek haza.
amikor elértünk az ajtóig szembe fordultam vele. Láttam a szemében, hogy vacilál.
- Na, akkor én felmegyek, mert elég fáradt vagyok. – mondtam, hogy oldjam picit a feszültséget, amit a csönd hozott létre közöttünk.
- Rendben. Nagyon örülök, hogy jobban megismertelek. Jó éjszakát. - mondta és adott két puszit az arcomra. Amikor ajaki hozzáértek az arcomhoz éreztem azt a bizonyos bizsergést, és nagyon jól esett. Én is viszonoztam a puszikat, majd elváltunk egymástól.
- Neked is, és jó volt veled beszélgetni.
- Ha nem lenne gond, akkor holnap is beugranék a kávézóba és akkor tudnánk folytatni.
- Az jó lenne. – mondtam majd megfordultam és elindultam az ajtó felé. Még egyszer visszafordultam és integettem neki, amit ő is viszonzott, majd felmentem. Mikor becsuktam az ajtót és lecsúsztam előtte a földön. Nagyon boldog voltam. El sem tudtam képzelni mivel érdemeltem ki, hogy ő pont rám figyelt fel.
Kb. 5 percet ülhettem így, amikor meghallottam, hogy rezeg a telefonom, ami azt jelenti, hogy sms jött. Amikor megláttam a nevet a kijelzőn széles vigyor terült el az arcomon. Zanetől jött az üzenet:
”Szia! Nagyon jól éreztem magam ma. Jó éjszakát még egyszer. Üdv: Zane :D”
Még párszor elolvastam, majd elmentem fürdeni és lefeküdtem aludni. Vagyis inkább gondolkoztam, mint sem hogy aludtam volna. Olyan hajnali 1 körül aztán lecsukódtak a szemeim.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)