Szokványos 19 éves lány vagyok tele álmokkal. Tavaly végeztem a gimnáziumba és most, hogy kiderült felvettek a londoni egyetemre, érzem h minden meg fog változni. Nem bánom, hogy itt kell hagynom mindent, talán csak a családom fog hiányozni, de sokszor fogok hazajönni látogatóba.
Még egy hét volt az utazásig. Angliában már minden el volt intézve, tekintve a jó anyagi helyzetünket apa megajándékozott egy gyönyörű lakással, ami London szívében van, nem messze az egyetemtől. Első látásra beleszeretettem, gyönyörű 2 szobás lakás nagy erkéllyel a tetőtéren.
6.50-kor már ott toporogtam a bejáratnál és sehol nem láttam senkit. 7 után pár perccel aztán befutott a csapat, élen Lucával és a pasijával. Imádtam őket, annyira édesek voltak, még a gimiben ismerkedtek meg és azóta elválaszthatatlanok. Mikor végre mindenki ideért bementünk és kezdetét vette a nagy búcsúbeszélgetés. Mindenki jó utat kívánt és mondták h amilyen sűrűn csak lehet, látogassam meg őket.
Ahogy korábban sejtettem kávézás után elmentünk egy buliba. Hajnali 3kor úgy gondoltam, hogy ideje lenne indulni, a többség velem tartott, de voltak, akik még maradtak. A kijáratnál aztán elköszöntünk mindenkit megöleltem. Luca szipogva jött oda hozzám.
- Nem akarom, hogy elmenj, annyira fogsz hiányozni. Kivel fogom péntekenként a Jerry Springer Show-t nézni?- hát igen még 3 éve egyik pénteken rájöttünk milyen jó buli jerry-t nézni és közben webcamozni. - Nagyon fogsz hiányozni. Amilyen sűrűn csak tudsz, hívj.
- Megígérem. Te is hiányozni fogsz nekem és amint van valami hír csörgök. Na, sziasztok.
4-re estem haza, annyira fáradt voltam h csak levetkőztem és már dőltem is be az ágyamba aludni.
A napok rettentő gyorsan teltek, és már azon kaptam magam h Ferihegyen állok felszerelkezve a rengeteg bőrönddel és könnyes búcsút veszek anyuékkal. Hosszú percekig csak öleltük egymást, de aztán kénytelen voltam indulni, ha nem akartam lekésni a gépemet. Apa megígérte, hogy az egyik régi ismerőse kijön elém a reptérre Angliában és segít elvinni a cuccokat a lakásba, még jó, hogy már be van rendezve és nem kell a suli mellett még ezzel is foglalkoznom. A repülőút hip-hop eltelt. Mikor leszálltam elvettem a csomagjaim és mentem is az ismerős férfi felé. Kedvesen megölelt és elvettem a poggyászaim. Megkérdezte, hogy-hogy utaztam és, hogy izgulok-e az új iskola miatt. Természetes, hogy izgultam, itt minden annyira más lesz. Más csak amiatt is, hogy angolul fogok tanulni, nem mintha nem menne az angol, hiszen emelt szinten érettségiztem belőle, emellett nagyon foglalkoztatott az is, hogy vajon leszenek-e barátaim?
A lakáshoz hamar odaértünk és leesett az állam, amikor megláttam a gyönyörű környéket közvetlen a ház mellett volt egy nagy park, ahol rengeteg pad volt. Már most tudtam, hogy szabad napjaimban sok időt fogok ott tölteni, valamint futásra is kitűnő hely lesz. Ugyanis már rég óta rendszeresen járok futni, télen edző terembe, de amint meg jön a jó idő megyek a szabadba.
Felvittük a 3.-ra a cuccaim, ugyanis az épület csak 3 szintes volt. A férfi (mint utóbb kiderült Ryan) miután letettük a táskákat, fontos tárgyalásra hivatkozva magamra hagyott. Amint becsuktam mögötte az ajtót, el fogott egy izgalom hullám és hirtelen elkezdtem körbe-körbe pörögni és énekelni. Annyira boldog voltam, hogy végre egyedül lehettem, egy teljesen idegen helyen. Éreztem, hogy most kezdődik az igazi életem!
itt az első rész :D
Sziaa
VálaszTörlésNagyon tetszik a történet, tetszik az alap és az írási stílusod is tetszetős : D
Szépen fogalmazol és ez nagyon sokat jelent az írásnál, hisz ki szeret olyasvalamit olvasni, aminek nincsenek szépen megfogalmazva a mondatai? : )
Szépen kezdtél bele, remélem így is fogod majd folytatni : D
Igazság szerint első látásra beleszerettem a sztoriba : D
Egy első fejezetnek pont ilyennek kell lennie. Mondhatni bevezető rész. : ) És te nagyon szépen bevezettél minket a főszereplő életének mindennapjaiba, szokásaiba. : )
Kezdő íróhoz képest nagyon jól írsz, s kívánok neked rengeteg rendszeres olvasót akiket úgyanolyan szinten lekenyerezel az írásoddal, mint engem : )
Szóval sikerekben gazdag írói perceket kívánok neked : D
Így tovább. ; )